Két hete megírtam, hogyan tanultam meg varrni majdnem ingyenesen a netről, varrótanfolyam nélkül. Már akkor jeleztem, hogy a jó tutorial a kulcs. Csakhogy, a biztosan jó tutorialt pénzért adják: tesztelt, alapos, minden fázis fotózva, hogy a teljes analfabéták is megértsék.

Na, és már ki is mondtam a kulcsszót: tesztelt. Függőségem csúcspontján villant be a gondolat: ha a tuti tutorialok teszteltek, akkor azokat valakik tesztelik. Miért ne lehetnék én is közöttük? És máris pötyögtem a pattern tester needed keresőkifejezést az aktuális dátummal a Google-ba. Mint utóbb kiderült, irtó nagy szerencsém volt, mert azonnal megcsíptem egyet (a múltkori bejegyzésben mutatott kabát volt az). A szerencse abban állt, hogy gyorsan észrevettem a kiírást, és azonnal jelentkeztem. (Ugyanis hamar világossá vált, hogy nem én vagyok a világon az első, aki várja a tesztelni való szabásmintákat.) Mindössze annyit kellett jelezni a kiírónak, hogy melyik méretben vagyok érdekelt, és a varrástudás-szintemet megjelölni.

A következő szerencsés találathoz vagy két hónapot kellett várni, de én szorgalmasan pötyögtem. Így nyertem el először az egyszemű szörny tesztelésének lehetőségét, majd később egy ruhácskáét.

Folytatás következik.