Dani készségesen, egyedi lazasággal, humorral válaszolt minden kérdésünkre, és nagyon boldog volt, amiért megtanítottuk egy új szóra. Ez a poszog, vagyis a lekvárfőzésnek az a pontja, amikor a majdnem kész lekvár elkezd köpködni kifelé a fazékból. Megtudtuk, hogy ilyenkor már tilos a mászkálás, kavarni kell, mert hipergyorsan le tud égni ebben a fázisban.
Beszélgetés közben csililekvárt, gyömbéres chutney-t, vaníliás körteledzsemet, rumos-fahéjas szilvadzsemet és lecsót készítettünk, illetve kalácsot a levárok kóstolgatásához. Az elkészült ételekből mindenki igazságosan hazaszállíthatott egy bébiételes üvegnyit, a maradékot pedig ott helyben megettünk, vajjal, sajttal. Isteni volt.
A lekvárreceptek ezúttal közelebb álltak a hagyományos ízvilághoz (ha a korábbi rozmaringos meggydzsemre vagy a citromfüves ribizlis eperdzsemre gondolunk), a körte csak egy kis vaníliát kapott, a szilva fahéjat és rumot. Utóbbi Dani szerint egyébként sokkal inkább egy csokis sütivel párosítható "szószféle" mint kenyérre kenhető dzsem, erőteljes, karakteres íze miatt kicsi elég belőle (annak ellenére, hogy csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni).
Megtudtuk, hogy az üvegeket mosogatás után ajánlatos tömény ecettel átmosni, majd vízzel leöblíteni, ezzel csírátlanítjuk. Ismét szóba került, miért is érdemesebb (ha tartósító nélkül főzünk be, és mi így csináltuk) kicsi üvegekbe tölteni. A lekvár a hűtőben akár egy hát alatt is penészedni kezdhet a kupaknál, egy bébiételes üvegnyi viszont simán elfogy, főleg a "zabpelyheseknél" vagy ha sütünk egy adag palacsintát.
Tölteni színültig kell, majd 5 percig lefordítani, aztán mehet az ágyneműtartóba, vagy meleg takarók közé (ez a száraz dunszt), hogy szép lassan hűljön ki. A lecsóból persze nagyobb adagot használunk, szóval ezt nyugodtan tölthetjük nagy üvegekbe (a lecsót érdemes csak sóval eltenni, mert akkor még sokféle módon el tudjuk készíteni a felbontás után).
Megtudtuk azt is, hogy a gyümölcsökből érdemes édes és leves fajtákat választani. Szilvából a besztercei, körtéből a vilmos (a fás részt ki kell vágni) jön szóba....

Néhány napja volt csak ez a finom este, én már főztem egy vaníliás fügelekvárt (pont aznap kaptam az egyik szomszédomtól 3 kilót), és megcsináltam a gyömbéres alma chutney-t, illetve kísérlet alatt egy fügés is.

És íme a csililekvár receptje (ez ételízesítőként és ajvár jellegű kencének is használható, mi cukkinivel, rizzsel és sonkával sütöttük össze, elképesztően jól passzolt hozzá)

70 dkg kápia paprika
10 db piros csili
2db cseresznyepaprika
0,5 kg paradicsom
1 fej fokhagyma
15 dkg barnacukor (ízlés szerint lehet másféle is, illetve a mennyiség sincs kőbe vésve)
1 dl balzsamecet
olaj
só
tettünk hozzá habanero paprikát is, de ezzel nagyon óvatos kell bánni, mert brutális. Kérdés, hogy milyenre akarjuk....

Csumázzuk ki a kápia paprikát, hámozzuk meg a paradicsomot. Vágjuk a paprikát apró kockákra és a paradicsommal együtt tegyük fel főni. Adjuk hozzá a szintén apróra vágott fokhagymát és az erőspaprikát is. (Figyeljünk, hogy mag ne nagyon kerüljön bele!) Sűrítsük be, adjuk hozzá a cukrot, sót, ecetet, forraljuk össze (akkor a legjobb, ha már olyan dzsemszerű kezd lenni), majd botmixerrel dolgozzuk meg egy kicsit, hogy krémesebb legyen. Ilyenkor még lehet kóstolni, véglegesíteni az ízeket.

Jó dunsztolást!

Főztél be valamit az idén?
Témába vágó posztok: Lekvárfőzés I. Süti sütés nélkül