Azt ismeritek ugye, hogy: mikor érünk oda? Meg hogy: mennyi idő van még a meséig? És hogy: mikor érkeznek már meg a vendégek? Az óvodások  már egész fogékonyak az idő múlásának órával való mérésére, és eljön a pillanat, mikor minden gyerek megvilágosodik, hogyan is működik a számlapon körbejáró mutató, és végre átlátja a negyedek, háromnegyedek és felek elsőre tök értelmetlennek tűnő világát (korábban ajánlottunk is ehhez egy mütyürökből készült órát a gyerekek számára). Ezzel a roppant egyszerű játékkal szintén könnyebb lesz, mert mozogva, tornázva, a teljes testükkel „átélhetik”, hogy: Hány óra?

Az ötletet Bori nagymamája adta. A lányok mindig is szolidarizáltak a Barátnőm, Bori című Manó Könyves füzetsorozat főhősével, aki egyszerűen és okosan hoz közel egy-egy élethelyzetet (testvér születése, síelés, nyaralás, stb.) a óvodás korosztályú gyerekekhez. Bevallom, én főleg a „problémás” helyzeteket kölcsönöztem ki a könyvtárból: pl. fogorvos, eltévedés a városban, beszélgetés idegenekkel, alvás az oviban, stb. – és oké volt.

Véletlenül fedeztük fel, hogy magyar szinkronos rajzfilm is készült a német szerző történeteiből. Az órás epizódban a nagymama ajánlja ezt a játékötletet, amire a gyerekek a mesében és a mi nagyszobánkban egyaránt nagyon rápörögtek, a mondókát napokig fújták, az „óra-gimnasztikával” együtt.

Egy nagyobb, szabad falfelület kell hozzá, és egy nagyobb fehér papír. Ez utóbbi híján az óra számjegyeit egyenként, külön papírokon is feltüntethetjük a falon, pl. nyom nélkül eltüntethető gyurmaragasztóval, de a padlóra fekve is lehet játszani. A papír méretét, ill. a számok távolságát a falhoz állított gyerek magasságához igazítsuk.

És  akkor kezdődhet a torna, először negyedóránként végigsétálva a számlapon.

Majd csak úgy találomra kiabáltunk egy időpontot, és az órának  meg kellett mutatnia azt.

Szóval 2:53-kor találkozunk.

Jó szórakozást!

mimimo