Alapvetően még mindig a készségfejlesztés ellen vagyok, de lehetnek olyan szituációk, amikor ez elkerülhetetlen. No ilyen például, ha suli közeledtével még mindig nem dőlt el, hogy a gyermek jobb- vagy balkezes. No ennek megsegítésében egy fontos lépés az irányok megtanulása. De csakúgy is szuper családi játék a semmiből.

Labirintus alaprajzot raktunk ki a lakásban. Akkorát, hogy lehessen benne járkálni kényelmesen. Mi történetesen kövekből építettük az utat, és a köveken kellett lépdelni, de wc papírral is ki lehet rakni a szövevényes labirintust, vagy krétával is a padlóra lehet rajzolni (ha nem sajnáljuk). A lényeg, hogy sok elágazás legyen az úton.

Első körben begyakoroltuk a labirintusban való közlekedést: egyikőnk elindult az úton, de csak szigorúan arra mehetett, amerre a kívülről irányító mondta. A könnyebb verzióban három instrukció létezett: 1. menj egyenesen; 2. az első lehetőségnél fordulj jobbra; 3. az első lehetőségnél fordulj balra.

A gyakorlás után jöhetett az igazi kincskeresős játék. A labirintusba kincseket helyeztünk el (jó sokat), majd a labirintus két különböző pontjáról indult el egy-egy játékos a kincsekért. Mégpedig úgy, hogy a harmadik kívülről instruált. Mondta, hogy merre haladjanak a játékosok. Mindkettő ugyanazt az instrukciót kapta: "haladj egyenesen"; "az első lehetőségnél fordulj jobbra". Mivel a külső ember hasból mondta az irányokat, ezért ezek sokszor nem megoldhatók: a zsákutcában nem tud jobbra vagy balra fordulni a delikvens. Vagy ha nincs jobbra út, akkor nyilván megint csak kevéssé oldható meg a feladat. Ilyenkor az volt a szabály, hogy el kell menni az út végéig egyenesen, majd visszafordulni, és onnantól újra követni az utasítást, amíg ismét megfordulásra nem kényszerültünk   Aki eljutott egy kincsig, az felvehette. Az a játékos nyert, akinek a végén több kincse lett.

Nektek is van jobb- balkezesség gondotok? Ha sokan vagyunk a tetrisz körül ebben a témában, akkor még megosztok néhány játékötletet..