Vendégposzt Barbitól, aki arra vállalkozott, hogy naponta ír majd nekünk posztot arról, hogy zajlik egy Balaton körül bicajozós hét 9 éves lányával zölden, spórolósan, sokféle lehetőséget használva.
Muszáj visszatérnem kicsit még a tegnapra, mert a mai napunk alakulásában is nagy szerepe volt. Egyrészt a délutáni megtáltosodás, hogy kb. 40-et mentünk, visszatett bennünket a Balaton térképre, reális esélyünk lett mégis körbe menni, ráadásul a tegnapelőtt megszerzett könnyedséggel: nem kell.
A másik, hogy az üdülőben annyi kedvességet kaptunk, hogy el se bírtuk mind rakni, teljesen valószerűtlen volt az egész. Azt már írtam, hogy ingyen kaptunk vacsorát, és nekem pl. nagyon nagy plusz volt, hogy rendes ágyban alva végre kipihenhettem magam. De a reggeliért sem kellett fizetnünk (állítólag ez benne volt az árban, ami egyébként nem volt több, mint a györöki kempingé), mentorunk, a hölgy, aki az üdülőt vezető fiainak segít nyaranta, amikor épp nem tanítónéniskedik, jóságával és enni-innivalóval is feltöltött. Amikor lementünk, hogy induljunk, a kezünkbe nyomott egy zacsit, benne szalámis szendvicsek, két kis csomag keksz és két gyümölcslé (gondolom, ez is karatés cucc). És csak nekem (nem a zacsiban) egy csésze főzött kávé, ha már úgyis van a konyhán.
Ezek után nem csoda, hogy úgy indultunk el, szinte fütyörészve, mint a kőleves végén a legény: evett is, s volt neki 100 forintja is....
Mivel nagyon bereggeliztünk és egész napra feltarisznyázódtunk, ráadásul azt már a szerdai induláskor tudtuk, hogy ma este egy kedves ismerősünknél szállunk majd meg, ránk szakadt a teher, hogy van 1500 forintunk, amivel gyakorlatilag azt csinálunk, amit csak akarunk.
A legjobbkor értünk Bolgárra, épp megúsztuk a forróságot. A szabadstrand nagyon szép, gondozott, a víz szuper (két napja szél fúk, tök jók a hullámok), és nekünk van 1500 elköthető forintunk. Jó ég! Mit mondjak; megmámorosodtunk. Lángos, vagy fagyi? Kávé, esetleg kukorica? Vegyünk egy Nők Lapját, mert abban mese és rejtvény is van, vagy vegyünk egy labdát, vagy valami vízicuccot? Végül abban maradtunk, hogy itt csak 1000, max 1100 forintot költünk, hogy vendéglátónkhoz ne üres kézzel menjünk, vigyünk mondjuk egy dinnyét, és csak a többi pénzt költsük el - így kicsit könnyebb volt.
Körbementünk a strandon, mit lehet kapni. Hát elég sok mindent. Bogyós fagyi, csavart fagyi, a reklámja szerint függőséget okozó fagyi, és persze van egy elkerített, fizetős rész is tök jó csúszdákkal, vízijátszóval (tudjátok, ahol gátrendszerrel szabályozhatod a vizet), trambulinnal. Egymásra néztünk: ez tuti nem fog beleférni... Megnéztük azért a kiírást? OK, egy gyerek napi jegy 1500, a felnőtt 3000. Ugyan ez 1 órára 750 illetve 1500 HUF. Tanakodás: próbáljuk meg, hogy bemehetsz-e egyedül. Viszont akkor ezen felül nincs fagyi, mert én meg egy kv-t (300) szeretnék, és azzal ki is fújt a pénzünk (lehet, ha reggel nem kapok, mára már lepörgök róla, de kaptam...) . Hmmm. Próbáljuk meg. Nagyon pipiskedve állt Szofi a pénztárnál, én meg próbáltam szánalmat keltően nézni, és jeleztem, hogy szűken vagyunk anyagilag. Bemehetett egyedül. Neki lett egy órás ugrálós csúszdás buli, nekem ugyanennyi csöndes nézelődés, és kávézás. Tök jól jött. Ugyan az a pénz, így, hogy nem létfenntartásra kellett, tényleg egészen soknak tűnt.
Ebédre szalámis szendvics, gyümölcslé, diónk is van még ( remélem, nem lehet túladagolni valami benne lévő vitamint) kis heverés, aztán irány megnézni Boglárt.
Felmentünk a Gömbkilátóhoz, be már nem, mert fizetős volt, de így is szép volt a kilátás, és egy szintén nagyon szép erdős részen jutottunk fel, ahol lehetett tobozt gyűjteni, hűsölni. Láttunk egy templomot repkénnyel vadregényesen benőve, munkába igyekvő papokat és egy tök menő "új mise" előkészületeit. Az új mise a fiatal pap első miséje ( én nem tudtam eddig), és itt eléggé megadták a módját. A templomkertben rendezték be a padsorokat, és egy projektor vetített a pap mögé oltárt. Nagyon érdekes lehetett a dolog, de mi csak a beállást néztük meg - rendesen jöttek a roadok, meg minden - utána nem akartunk már kibickedni.
Kicsit sétáltunk még lejjebb a korzón, vettünk a Spárban vendéglátónknak sárgadinnyét, és épp kijött még egy nagy gyümölcsös joghurt, amit már Mártánál tettünk be a mélyhűtőbe az otthonról hozott lidlis fagyifagyasztómba-holnap reggel lesz mindenkinek egy pálcikás. Elfogyott a napi 1500 forint.
Márta Lellén lakik, egy szuper társasüdülőben, vagy társasházban, vagy minek nevezzem, a lényeg, hogy saját partszakaszos mini lakásokból álló egyemeletes kockaházak sorakoznak a déli part egyik legszebb panorámájára nézve, ami elég klassz. A 27 nm-es lakás fifikásabb, mint bármelyik ikeás minigarzon display, mert elfér benne konyha, fürdő, étkező és nappali rész és kettő! hálófülke. Márta ragulevessel és túrógombóccal vár, sajnálom, hogy ha vége lesz az ezeröcsinek, nem eszem már ilyen finomakat.
Klassz volt Mártával beszélgetni, késő délután még lementünk egyet fürdeni is. Szegény kacsákat nem lehetett etetni, mert elsodorták őket a parttól a hullámok, így csak beszélgettünk, és néztük, ami szép.
Este mecs: Márta kistévéjén, aminek a szobaantennáját a szúnyog szárnya is elállította, így egyes gólokról kicsit később értesültünk, de tudtuk nézni. Nagyon nyugis, ezeröcsi szempontból egyszerű nap volt, nem tudom, hogy ilyeneket, vagy kihívásosabbakat kívánok-e az utolsó kettőre.
