Jaj, mennyire gyorsan elment ez a nyár is! Nálunk annyira, hogy befőzni sem maradt idő, mert mindig volt valami éppen aktuálisabb, fontosabb dolog. Pedig az otthon készült lekvár… A szilvalekvárra találtam egy meglepően gyors, kevés munkával és mosogatnivalóval járó készítési technikát, próbáljátok ki!

Épp nyár végén futottam bele a számomra teljesen új információba: sütőben is lehet lekvárt készíteni. Bár eddig fogalmam sem volt róla, hogy így is lehet, mégsem a szokatlan elkészítési mód fogott meg a legjobban, hanem az, hogy ezzel a módszerrel minimális cukorral lehet befőzni. Tényleg alig kell bele: van, aki kilónként 1 evőkanál cukorral készíti, van, aki egyáltalán nem is tesz bele, van, aki kevergeti, van, aki szerint tilos hozzányúlni, van, aki lefedi, van, aki pucéran süti…

Én így készítettem: a szilvákat ( kb. két kilót, de nem pontosan):

megmostam, feleztem, tepsibe tettem, rájuk szórtam két púpozott evőkanál cukrot, alaposan átkevertem, alufóliával lefedtem és alacsony hőfokon (140-150 fokot, vagy lassú tüzet írnak, de én sosem tudom, hogy az otthoni gázon ez hányas fokozat - az első harmadig tekertem fel) nagyjából 2,5+1 óráig sütöttem. Az utolsó egy órában levettem a fóliát, hogy elpárologjanak a levek, és olyan jó ragacsos legyen a szilvalekvár, amilyennek szeretem. Azonnal is érdemes rájárni, de kifőzött üvegekbe, a szokásos módon szintén eltehető. Mivel tartósítószer sincs benne, felbontás után a hűtőben a helye.

A végeredmény? Két és fél óra után csatni állagú és még nyomokban kicsit savanykás szósz ( meg is ragadtuk az alkalmat és az ebédre készített csirke és krumpli mellé ettük), három óra után pedig sűrű, intenzív ízű, itt-ott istenien odakapott lekvár lett az eredmény, amit ebben az állapotában még egy kis fahéjjal is feldobtunk. A sűrűség és az alig cukorral is intenzív íz élmény ára, hogy kisebb mennyiség lesz ennyi gyümölcsből, mint a hagyományos módszerrel készítve, de ebben az esetben biztos, hogy a kevesebb több, mert ízesebb és természetesebb a végeredmény.  

Szeptember 1-jén a sulisoknak már évnyitó, de a legtöbb helyen csak délig van iskola. Ha tehetitek, iskola/óvoda után irány a piac, aztán a konyha, és a közös előkészületek után vacsorára már a saját, szuper egészséges szilvalekvárotokat kanalazhatjátok – kenhetitek. És még az örök halogatók, sőt a kevergetni is lusták kamrapolcára is jut még valami a nyárból.

mlékszel még a főzés nélküli lekvárjainkra? Amíg van friss gyümölcs, kis előkészítéssel hamar megvannak.