"Sajnálom, sajnálom, // lekváros a nadrágom! Mit tegyek? Mit tegyek? // Leettem az ingemet." Fújja kicsi és nagy otthon Tóth Krisztina: Reggeli című versét. Aki hallja, kéri a szövegét. Versmondogató korongot készítettünk belőle, és így adjuk tovább az örökbecsűt.  

Szóval a fura című sorozatunk abból a belátásból adódott, hogy én nem nevelem úgy a gyerekeimet, ahogy engem neveltek: nem parancsolok rá, hogy ülje végig az ebédet, hogy ne játsszon a kajával, ne hajtogasson malacot szalvétából. Sőt. Az azonban mégis zavarna, hogy ha éppen disznó, illetlen vagy…

A fenti mondaton órákig tudtuk gurgulázni a röhögéstől gyerekkorunkban. Ha nem volna nyilvánvaló, annyit tesz, hogy ne dőlöngélj a székkel, mert elesel. Sajnos a kaja terítőbe való trancsírozására, az asztal alatti bujdosásra nincsenek ilyen nagyszerű kifejezések, így kénytelen vagyok körülírni a…