ötletek, tippek egyszerűen

Dr. Varga Zoltán: A nehezen nevelhető felnőtt

Könyvajánló

2016. december 07. - időtetrisz

Új fejezet az Időtetrisz életében: pszichológia, gyereknevelés, "felnőttnevelés" témájú könyv ajánlója következik (s lesz még sok remélhetőleg). Az ajánló szerzője Barbi, a nyáron olvashattátok tőle itt a blogon az Ezeröcsi-sorozatot s remélhetőleg még sok-sok posztot olvashatunk tőle!

nehezennevelhetofelnott.jpg

 

„…nehezen nevelhető gyermekek azok, akiknek magatartása nem megfelelő, jelentősen eltér az adott korban megkívánható, helyes magatartástól, és az általánosan használt pedagógiai módszerekkel nem lehet náluk eredményt elérni…„ - mondják az okosok. Egy nagy frászt! - mondja dr. Varga Zoltán, az A nehezen nevelhető felnőtt című könyv szerzője. „Nehezen nevelhető” - szoktuk mondani azokra a gyerekekre, kamaszokra, akikbe beletörik az egyszeri (és legtöbbször jó szándékú) szülő/pedagógus bicskája.

A szerző könyvében nem kevesebbet állít, mint hogy ez a beletört bicska, az alkalmatlan eszköz maga a szülő, a pedagógus, a „nevelő” - a gyereket kicsinyített, még tökéletlen felnőttként érzékelő, kishercegi értelemben vett Fölnőtt. Állítása szerint nehézségeink abból erednek, hogy alapvető hozzáállásunk hibás: a gyerMekre( így, kissé ájtatosan; emmel), mint az életbe lassan beleformálható, félkész, de némi hőkezelés után fogyasztható anyagra tekintünk ahelyett, hogy már egész kis korától kezdve (és kamaszként mindennél inkább) sajátos működésű, önálló gondolatisággal rendelkező lényként tisztelnénk, de leginkább is „békén hagynánk”. Feltétlen tiszteletet követelünk, pusztán szülő/pedagógus voltunkra hivatkozva, miközben figyelmen kívül hagyjuk a gyerek alapvető érdekeit, érdeklődését, motivációit. Trenírozunk, elvárunk, utasítunk ahelyett, hogy az értelmes párbeszéd lehetőségét kínálnánk fel. Ilyenek vagyunk?

nehezennevelhetofelnott2.png

Míg Ranschburg terelgetni, segíteni próbálta a pedagógust és a szülőt, Vekerdy az iskola/óvoda gyakorlatával és a szülő saját kétségeivel, lelkiismeret furdalásaival szemben annak pártján áll, Varga egy emberes makarenkóival készült mindenkinek. Nehéz lenne műfajilag besorolni Varga könyvét. Leginkább az ötven éves pályafutás jellemző, valamiért emlékezetes pillanatai, esetei, meghatározó pedagógusai, „jó és rossz példák” köré szerveződött gondolat gyűjtemény ez, mely a neveléssel kapcsolatos alapvető elképzeléseinket torpedózza meg sajátos, kamaszos lendületével. Varga - történeteinek tanúsága szerint terápiás munkája során is - a kizökkentéssel dolgozik, váratlant, az oda nem illőt, a pofátlant mondja ki. Nem hagyja békén neveléssel kapcsolatos, szüleinktől örökölt vagy az övéikkel szembefordult „elveinket”, piszkálja módszereinket, cikizi önérzeteskedésünket s általánosságban kérdőjelezi meg a nevelés szükségességét. Mint mondja, nem a kisgyerek, inkább a kiskamasz és a kamasz érdekli, őt olvassa, s így maga is az ő nyelvét beszéli lehengerlő egyszerűséggel s szókimondással.

Nagyon érdekesek a pedagógustársadalom állapotát és közérzetét taglaló részek, melyekből nyomon követhető, hogyan lett a pedagógiai munka szellemi szabad foglalkozásból sok esetben megélhetési bűnözéssé. Varga hosszan elemzi a mai magyar közoktatással, közneveléssel; társadalmunkkal kapcsolatos problémákat, s ezekre is a fentebb említett szemléletváltásban látja a választ. Sokan lesznek, akiket irritál majd a szerző stílusa, vehemenciája, de legalább ennyien érzik majd üdítőnek, izgalmasnak és igaznak az írást. Varga műve egyébként nem csak mint „nevelésellenes nevelési tanácsadó” érdekes - nem is elsősorban a tanítás volt a célja. Műve tanulságos társadalomtörténeti szempontból is, mert képes a pedagógia/pszichológia tárgykörén túlmutatóan szólni rólunk. Történeteiből kirajzolódik előttünk a '60-as, '70-es, '80-as évek magyar valósága, a társadalmi változásokat leképező tini-tünetek, élethelyzetek, melyekben a jellegzetes alakok: párttársak, elvtársak, főmuftik is a kisember problémájával; az elviselhetetlen serdülővel küzdenek.

drvargazoltan.jpgA nehezen nevelhető felnőtt szerzője, Dr. Varga Zoltán

Megjelennek, nyomot hagynak a korabeli szellemi élet elegáns nagyjai: Mérei Ferenc „a pszichológus” a „tanár úr”, a barátságra való tekintettel csak Jenőként aposztrofált Ranschburg professzor, de Elkán György, a Heim Pál Kórház Gyermekotthoni Osztályát 30 éven át vezető szeretett professzor, gyermekorvos is, akinek Orbán Ottó Kati-Patikája is emléket állít, a Begfázásban. Jó volt velük is találkozni (s ennek örömére érdemes elővenni a verses könyvet is). Dr. Varga Zoltán könyve fejezetenként, hetente jelenik meg a projektnek létrehozott weboldalon (a facebook oldalon érkezik az értesítés is) - jelenleg kicsit kevesebb, mint a munka fele van fenn. A türelmetlenebbek és a szerzőt honorálni kívánók a teljes könyvet egy-két kattintással már most megvehetik, papírkönyv vagy e-book formátumban.

- barbi -

A bejegyzés trackback címe:

https://idotetrisz.blog.hu/api/trackback/id/tr3512029929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.