Van egy pont, talán úgy másfél éves kor környékén, amikor a gyerekjátékok erőteljes szaporodásnak indulnak a lakásban. Az ünnepek utáni időszakban ez még durvábban megfigyelhető, és mivel nem lehet mindent megoldani egy újabb polccal (mert mondjuk már nem tudod hová tenni), vagy egy bőrönddel…

A fababák egy lecsiszolt, kézhezálló méretű deszkadarabból és a kislányom rajzaiból készülnek. Meg tudnak állni a lábukon, így a babaához lakói lettek, de karácsonyfadíszként, ajándékként is funkciónálnak. Öröm készíteni, öröm játszani vele.  

Egy régi bútordarab második életéről mostanság mindenféle blogokon, műsorokban, oktatóvideókon ámulhatunk, szóval ki ne dobjunk semmi ilyesmit (inkább ajándékozzuk el, ha nem kell), egy hokedli is kincset ér, meg is mutatjuk, miért. Ági vendégposztja következik.

Talán ismeritek a zseniális papírszínházat. Szép, vágyik rá az ember, tapintani akarja, játszana vele, láttán a birtoklási vágy azonnal feléled... Aztán az más kérdés, hogy a család valóban mennyire használja. Érzésem szerint rétegjáték: egyszerűen azért, mert a készségek, az odafordulás és a…