Vendégposzt Barbitól, aki arra vállalkozott, hogy naponta ír majd nekünk posztot arról, hogy zajlik egy Balaton körül bicajozós hét 9 éves lányával zölden, spórolósan, sokféle lehetőséget használva.
Körülbelül 80 kilométerrel a lábunkban, kidőltünk tegnap tegnap estére. Az első kempingben töltött éjszaka Szofinak ( és egyébként nekem is) rettentően érdekes volt: a sátrat felverni, elvegyülni a tényleg falunyi kemping lakói közt, fadarabokat gyűjtögetni a nagy rönkökhöz és az újsághoz csupa olyan dolog, ami a rutinos kempingezőnek bevett gyakorlat, nekünk viszont kaland.
Még az este megbeszéltük, hogy másnap korán reggel indulunk, hogy ne hullafáradtan érjünk az új helyre, a következő kemping-állomásra.
Ezt tök jól tudtuk is tartani, mert fél hétkor keltünk, reggelit vettünk a kemping boltjában (sima kiflik, egy fél liter kakaó - ezt a tegnapi kefires poharainkból ittuk meg, amiket épp ilyen esetekre mostunk még ki Gödrösben, 2 alma és egy zacskó sós mogyoró az útra) ez összesen 700 forintnyi költés volt, szétszedtük a sátrat, kifizettük a kempinget és lehetett is menni.
Szuper ötlet volt a reggeli indulás mert amikor kb. egy óra múlva először elfáradtunk és felforrósodtunk, Badacsonytomajban már azt láttuk a térképen, hogy a mai napra tervezett út csaknem felén túl vagyunk. Letettük egy kicsit a bicajt, sétáltunk Tomajban, bekukkantottunk egy bazalttemplomba, ahol megtudtuk, hogy már a honfoglalás után nem sokkal éltek itt emberek, meg hogy a környék Tomaj utótagú települései a Tomaj nemzetségről kapták a nevüket, szóval rettentő módon kiokosodtunk. Tomajban egyébként több nagyon szép, de rettentő állapotú múlt századi nyaraló van eladó, tervezgettük, hogy milyen lenne itt lakni, megvenni és felújítani egy ilyet - nagyon jó.
Aztán leheveredtünk a fűbe, elrágtuk az almánkat, és megbeszéltük, hogy ma teljesen máshogy csináljuk, mint tegnap: megpróbáljuk mai úti célunkat, Balatongyörököt még délelőtt elérni, hogy délután ne kelljen már tekernünk, hanem csak pihenhessünk, csináljunk egy igazi strandolós napot, mert az is Balaton.
Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert rekkenő volt a hőség már reggel, és a bicikliút nagyobb része árnyék nélküli részen vezetett át, kivéve egy kis szakaszt Balatonedericsnél. Itt meg is pihentünk kicsit, megnézni az ott legelésző kecskéket, elfogyott a mogyoró is.
A táj egyébként - még jó, hogy - erre volt a legszebb, a gyönyörű Badacsony, csodásan szép településekkel, és még mindig jellegzetes északi parti vízzel, ahol ha nem is szabad strandon, de adódik alkalom legalább lábat lógatni.
A tervünk sikerült, háromnegyed 12 kor már be is csekkoltunk a Balatongyöröki kempingbe, felvertük a sátrat, és ennivaló után néztünk. Úgy éreztem, Szofinak kéne ma egy rendes kaja de út közben nem akartunk megállni, amikor pedig ideértünk nem vitt rá a lélek, hogy kimenjünk a kempingből boltot keresni: 900 forintért vettem hát neki egy rántott csirkemell- rizs gyerekmenüt, a borravalóra már nem futotta és 100 forinttal kicsúsztunk a keretből. Ígérjük, holnap lefaragjuk.
A kaja finom volt, és tényleg nagyon kellett Szofinak, én egyelőre próbálok fénnyel táplálkozni, abból van sok - a bikiniszezon közepének egy keskenyebb, de a rámsült nadrágtól komikus testtel vághatok majd neki.
A kemping strandja kicsi, szép, egy gyönyörű fűzzel a közepén, viszont a part szokatlanul köves, iszapos. Persze, ha az ember beljebb úszik, már itt is szuper a víz, kora délután csak egy pár úszkál rajtunk kívül, az egész kempingben alig vannak, nyugi van.
Kell is, mert fontos dolgokról kell beszélnünk, arról, hogy Szofinak ez így sok. Már dél óta látom rajta, hogy eszi magát valamin, tudom, hogy min, és azt is, hogy nem akarja elmondani, mert ő addig akar menni, ameddig csak lehet, de végül kiböki, hogy nagyon fáradt, szeretne többet nézelődni, többet látni, nem feltétlen sietni akár a meleg, akár bármi miatt, szóval, hogy ez egész így mára sok lett. Rettentően szomorú, amikor azt mondom neki, hogy ha sok, akkor nem kell körbe menni, mert hogy ő akar, és be akarja tartani, de érzi, hogy nem fog menni és egy órás beszélgetés és hüppögés kerekedik abból, hogy megbeszéljük, hogy akkor most nem megyünk körbe bicajjal. Hogy majd talán ősszel, vagy tavasszal, kevesebb holmival, hűvösebb időben. Hogy ez a jó döntés, hogy ezt nem 35 fokban kell csinálni, és azért jöttünk, hogy jó élményeink legyenek. Hogy elég nehéz az 1500 forintos keret akkor is, ha csak sétálsz, várost nézel, de nekem is jó lenne a holtpontokon megállni valahol egy fagyira stb. Hogy fagyi nélkül is el lehet lenni, és a Balatont is körbe lehet menni, és a 35 fok is jó, de így együtt tök ok, hogy sok.
Végül az segít, hogy beszélgetünk a hegymászókról, hogy van, hogy nekik is vissza kell fordulni, és van, hogy több év előkészület után teszik ezt, és ő egy gyerek, és mindent megtett. És abban is megerősítem, hogy az ezeröcsit akkor sem bukjuk, ha nem körben, hanem a Balatonnál vagyunk ennyiből, és hogy így még jobban is meg tudjuk mutatni, hogy spórolunk mi, és hogy milyen, amikor van annyi időnk nézelődni, hogy észre is vegyük a lehetőségeket. Nekem is baromi nehéz, mert úgy érzem, felelőtlenül ringattam őt abban a hitben, hogy a kettő együtt megy, és a csalódása oka, forrása én vagyok, aki már egy nappal korábban is majdnem feladtam a kerülést...
De végül mindketten megkönnyebbülünk annyira, hogy a délutánt már tényleg úgy töltjük el, ahogy kell.
Pihenünk egyet, amennyire a szúnyogok hagynak, fürdünk még kétszer, pancsolunk és úszunk, megtaláljuk az otthonról hozott lekvárt és a reggelről madárlátta kiflivel megvacsorázzuk, rájövök, hogy tök jó itt a wifi, és keresünk a neten olvasós mesét a könyvek helyett, játszóterezünk a tök üres placcon, a nap lemegy, és tudunk végre egy jót dumálni arról, hogy milyen béna a Megtorló, mennyire menő a Macskanő, hogy sokat lépnek-e fel az artisták, engedjük-e majd, hogy a trapéz legyen a szere, hogy melyik állatól félek, melyik a legkényelmesebb alvó póz, meg ilyenek. Megfürdünk, kimosunk pár cuccot oldszkúl módra, kézzel ( azt nem mondtam, hogy az első nap elhagytam az utánfutóból egy adag ruhát, főleg az enyémeket), és tök jó kedvünk kerekedik, mert rájövök, hogy elhoztam a barátnőmtől csak úgy kapott mandarinillatú krémet, és mire bekenjük magunkat, és illatozunk a már állott szagú polifómokon fekve, rájövünk, hogy így lesz jó az ezeröcsi. Holnap megírom.
