Van az úgy, hogy mi magunk is el tudunk készíteni egy-egy használati tárgyat. Néha tényleg csak az ötlet meg az elszántság már bőven elég, hogy valami létrejöjjön, így készült ezt a mobiltok is.

Nem tudom, másnál is az új tanév kezdete-e a mérföldkő, de nálunk így lett: 10 éves lányom nyár végén kapott egy telefont. Negyedikben már egyedül megy edzésre, néha egyedül jön majd haza, és szeretnénk, hogy elérhető legyen, és ő is elérjen bennünket bármikor.

Nagyon örült, még úgy is, hogy elég szigorúan szabályoztuk, mikor, hol és mennyit lehet telefonozni, viszont sikerült egy olyan típust választani, amire nem találunk minden sarkon tokot, olyat meg, ami tetszene, sehol sem.

Így végül abban maradtunk, hogy veszünk egy sima gumis ráhúzóst a hátára, és itthon fabrikálunk ( =lok) hozzá valamit, ami megvédi a maszatoktól és a táskában hánykolódás következményeiből. Farmert gondoltunk, el is kezdtem kéz-ügyetleneknek is megvalósítható szabásmintákat keresni, amikor is túl rövidnek ítélt farmer sortom képében rám mosolygott a szerencse.

Először csak az anyagát akartam valahogy kimenteni, de aztán bevillant, hogy simán felhasználom a nemcsipkés zsebet. Aztán kivágtam a másikat is, és jött az ötlet, hogy a kettőt összevarrva egy már beszegett és formára vágott kis tasakot kapok. A legjobb pedig, hogy az illesztésnél a két zseb dupla anyaga prímán elfedi az egyébként elég csúnya varrást. 

Összesen körülbelül 20 percre volt szüksége egy tényleg nem ügyes kéznek, hogy elkészüljön ez a mobil és füles tartó kis zseb, ami durvább ütéstől nem, de szennyeződéstől megvéd.  A gomb egy használaton kívüli blézerről van, a bújtatóhoz 3 szál vékony fonalat fontam be.

Szerintem egész aranyos, szerinte meg csudaszuper. A füles helyett elférne benne - életkortól és habitustól függően: egy toll és egy apró jegyzetfüzet vagy a bérlet és a diák, vagy egy szájfény és még ki tudja mi.

Ha van kedvetek, próbáljátok is.