Az úgy volt, hogy 24-én este jött a felismerés, hogy kéne gyújtani az első gyertyát, csak nincs min. Tudom, akkor is jönne a Jézuska, ha az ember nem gyertyázna, de én nagyon szeretem, ha van ebben a négy hétben ilyen lakásdísz otthon. Nem is nagyon értem, hogy felejthettem el. Ja, úgy, hogy egy héttel elnéztem: csak 1-én kellene meggyújtani az elsőt.

Erre persze csak este jöttem már rá, viszont késő délután ott voltam azzal a balsejtelemmel, hogy este itt ma nem lesz koszorú. ( Az, hogy elrohanva vegyek valami nem is olyan tetszetőset jó sok pénzért, nem jött szóba. Alapvetően magunk szoktunk csinálni, vagy a tavalyit turbózzuk ezzel-azzal, amit a virágosnál szerzünk be. De most nincs tavalyi sem, a virágos meg csak délelőtt volt nyitva.)

Nem túl jól felszerelt háztartásomból végül egy tányér, egy edényalátét, négy mécses, egy pepcos művirág és két szál teljes kiőrlésű spagetti segítségével fabrikáltam valamit, ami, ha nem is tökéletes, de szerintem teljesen jól ellátja a feladatát.

Nem mondom, hogy mindenki csináljon ilyet, mert tényleg csodaszépeket lehet összehozni, és a karácsonyi pompa, meg ragyogás nem annyira jön vissza,  de engem egészen feldobott, hogy pár pillanat alatt tényleg nulla forintból tudok valami olyat csinálni, ami itthon mindenkinek tetszik.

Hát így.