Van úgy néha, hogy leöntöd, rákened, kiszivárog és nem rohansz rögtön a mosdóhoz kiöblíteni. Elfelejtődik, a textil pedig szép lassan levándorol a szennyeskosár aljára, abba a fekete lyukba, ahol a zoknik tűnnek el, aztán egyszer csak felbukik. És eszedbe jut az a pohár bor, vagy egy félresikerült ebéd az etetőszékben és nagyon fájna a szíved, ha ki kellene dobni.

De nem is kell ilyen nagy tragédiának történnie, elég, ha egy-két napig egy előkét használunk vagy gyanútlanul a gyerek kezébe nyomok egy körtét a babakocsiban. Nálunk majdnem vegyszermentes takarítás van (csak a mosószertől nem tudtam még megválni), a folttisztítást is ezen a vonalon gondoltam vinni, ezért kerestem alternatívákat a bolti helyett. És találtam. Hála Ökoanyunak, aki egy piacozás alkalmával mesélt róla.

Az előző posztban írtam a perkarbonátról, amitől soha nem tudnék megválni, de úgy tapasztaltam, egyes foltokkal nehezen bánik el (bár ez nem igaz teljesen, mert pl. a konyharuhából minden kijön, pedig azok aztán beszáradt foltok), de főleg azért, mert néha olyan jó lenne, ha csak kicsit megszappanozhatnám, aztán mehetne a mosásba, nem kellene áztatni. Ezt az űrt tölti ki nálam az epeszappan. Nem éppen vevőcsalogató nevét (ezért is érdemelte ki a levendulás környezetet a képen) a benne lévő marhaepe kivonatról kapta. Nem kell megijedni, nem büdös, sem szagában, sem állagában nem emlékeztet arra a zöld folyadékra.

Így használom: a foltot beszappanozom, dörzsölöm, aztán mehet a gépbe. Ha tragédia van, a mosógép dobjába mehet egy kis perkarbonát is. Mindenhol azt olvastam, előtte színpróbát kell végezni, mert lehet a ruha színét is kiszedi. Nekem még egyik ruhám, textilem sem bánta, pedig használtam például egy olyan kék lepedőre, amelyik előzőleg mindent befogott a mosógépben. Ettől függetlenül érdemes komolyan venni a tájékoztatót. Színtartó anyagokhoz használjátok!