A cipő és a nadrág találkozása a kényes pont. Ha véletlen a csizma nem ázna be, és a nadrág is bírja a hóban fetrengést, nos a kérdéses helyen tuti belapátolódik egy adag hó. Szerencsére az emberiség erre az esetre már feltalálta a kamáslit.

Körülnéztem a lakásban, miből is tudnék gyorsan gyártani egyet. A kék ikeás zacskó, egy régi dzsekim és a kinőtt esőkabát versenyében az utóbbi nyert. Tartósság és vízállás szempontjából lehet, hogy jobb lett volna az ikeás zacskó, de más szempontok is bejátszottak a döntésbe. Levágtam tehát az esőkabát ujját, mint ahogy azt a vendégposztunkból tanultam, majd az ujj szélesebb felét tekintettem a lábszárvédő felső részének.

Visszahajtottam az anyagot, fogtam a szuper, Aldiban vásárolt szegecselőgépemet (Obiban 1000 Ft.-ért láttam, szegecs nélkül), és hat szegeccsel körbelukasztottam. (Fontos, hogy páros számú luk legyen, hogy a gumivégek azonos oldalon találkozhassanak.)

Belefűztem egy gumit, és a gumis cipőfűzős eljárás mintájára ráhúztam egy kallantyút (a gumit és a műanyag kallantyút is egy kinőtt nadrágból nyertem). Mivel az alsó része olyan szűk, hogy nem nagyon tud a csizmán felhúzódni, azért azt be sem húztam ily módon.
A vasárnapi szánkós kiránduláshoz azt hiszem, magamnak is csinálok egyet (ahogy elnézem a kamásli árakat).

Témába vág:
Lábmelegítő pulóverujjból