Két napja szembesültem vele, hogy a hótaposónak mondott csizmafajta is beázik. Úgy kezdődött, hogy elrohantam egy turkálóba, mert tudtam, hogy ahogy leszakad a hó, azonnal kell majd, és beszereztem az első megfelelőt rózsaszínűt. A vállalhatatlan vitát, amit leánygyermekemmel folytattam a szín és a minőség összefüggéseiről, most nem ismertetném, a lényeg, hogy kikötött nálunk az alábbi darab.

Amiről lányom otthon rögtön közölte, hogy olyan furcsa, mert közel van benne a föld. És tényleg: ilyen konstrukció, a bélelt csizma ugyan nem ázik be, de bizony vékony a talpa. És ekkor jött barátom, a polifoam, ami volt már a szigonyozáshoz  készült játékhalak alapanyaga, babahordozóban háttámla, csempére cuppantható fürdőjáték, csak asszem a papucs orrán pamutbojt szerepet hagyta még ki. Szóval fogtam a polifoamot, amiről tudvalévő, hogy ha nem is lélegző, de legalább szigetel; kivettem egy másik cipőből egy cipőbetétet, körberajzoltam, kivágtam, beraktam, és tökéletesen működött.


A kétórás szánkózás után a lányom csodálkozva nézett rám, hogy én miért fázom.

Témába vág:
Kamásli sk
Cipőfűző gumiból - ha még nem megy a masni