Valószínűleg sok családban felmerül a „felvágottat: igen vagy nem?” kérdése, és mindenhol kialakult valamiféle szokásrend ezzel kapcsolatban. Mi nemes egyszerűséggel a „csak jót, de azt jó ritkán” mellett ragadtunk le, azt hiszem mostanáig. Karolának ugyanis, akit a Vadkörte baba- és gyerekbarát étterem kitalálójaként és (egyelőre csak tervezőjeként) ismertem meg egy pop-up restaurant napon, van erre egy remek, pénztárcabarát, áthidaló megoldása.
Nováki Karola vendégposztja
A bolti felvágottakkal szemben mindig van bennem egy kis távolságtartás. Nem tudok szívvel-lélekkel hinni bennük. Párizsit muszáj vennem néhány havonta – biztosan gyermekkorom boldog pillanatait keresem, és találom meg benne újra és újra... Persze próbálok lemondani róla, mert bár szeretném tudatosan figyelmen kívül hagyni a húsipar vonatkozó működéséről szóló videókat, valami pszichikai ozmózis folytán a beszivárgott rész-információk egyre gyakrabban küldenek vészjeleket, amikor a húsos pultnál válogatni kezdek. Másfelől viszont a minőségi felvágottak, sonkák árát sokallom, így vezet egyenes út a házi felvágott készítéséhez.
Az első nálunk bevált kedvenc a maradék rosé kacsamell ilyen irányú felhasználása volt, de szerettem volna kipróbálni egy ennél hétköznapibb változatot is. Jöjjön hát a házi felvágott, vagyis sült pulykamell.
Az előkészítés nem tart sokáig, és a sütőben is magára lehet hagyni (nem kell locsolgatni), de ott szüksége van 1-1,5 órára. Tuti elég egy hétig felvágottként, és ha ebédidőben megszorulnánk, egy kicsit vastagabb szeletet vágva is kisegíthet minket a bajból.
Hozzávalók
kb. 80 dkg-os pulykamell
3 ek napraforgóolaj az elősütéshez
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
só, bors
fűszerek ízlés szerint: nálam most egy csipet rozmaring, 1 ek majoranna, egy csipet zsálya, 1 ek petrezselyem
20-30 dkg mangalica zsír
A megmosott, szárazra törölt pulykamellet sózzuk, borsozzuk, majd forró olajon serpenyőben megpirítjuk minden oldalát. Akkor jó, ha több helyen is kicsit megbarnul, megsül. A vidám sercegés mellé elkélhet egy olajfogó szűrő vagy fedő, főleg ha a kisebbeket is vonzza a konyhai ténykedés – az enyémek rögtön jönnek, ha ilyen érdekes hangokat csalok elő valamiből. Időközben megpucolhatjuk a vöröshagymát és a fokhagymákat, majd beledobálhatjuk őket egy tűzálló, lefedhető tálba, amibe belefér majd a hús is.
A sütőt én ilyenkor már bekapcsolom, elindulhat a 180 C felé.
Amikor a hús a serpenyőben minden oldalról szépen megsült, átemelem a hőálló tálba, rászórom a fűszereket – bőven lehet rajta, ráöntöm a serpenyőből a maradék olajat, majd mellékanalazom a 30 dkg zsírt. Lefedem, beteszem a sütőbe, és élvezem a sülő hús illatát az elkövetkezendő 1-1,5 órában.
[caption id="attachment_3900" align="alignnone" width="600"]
Avokádókrém (guacamole) társaságában[/caption]
A végeredmény mind árban, ízben, mind színtartósságban üti a bolti sonkát.
[caption id="attachment_3875" align="alignnone" width="600"]
Bátrabbak szilvalekvárral is kipróbálhatják[/caption]
