Vendégposzt Barbitól, aki arra vállalkozott, hogy naponta ír majd nekünk posztot arról, hogy zajlik egy Balaton körül bicajozós hét 9 éves lányával zölden, spórolósan, sokféle lehetőséget használva. 

8-ig aludtunk ma, ami teljesen szokatlan - igaz, 40 kilométert sem tekerünk rendszeresen. Fáradtan keltünk, lassan indult be a nap, de egy reggeli kacsás, siklós, hattyús fürdés a gödrösi strandon gyógyír volt a bajokra. Szeretem ezt a strandot. Nemcsak mert mindig nagyon tiszta a vize és hét közben leginkább csak a helyiek használják, hanem egy csomó jó emlék is köt ide, fiatal felnőttkoromból. Barátnőmék apró családi nyaralója semmit sem változott, nem csak az elmúlt 15 évben, de szerintem az elmúlt 30-ban sem. És érdekes, mert kicsit a spórolás is, a beosztós nyaralás is ide köt - kevesebb pénzből, a Füredre menő buszjegy árát számítgatva 20 évesen is imádtam itt lenni. A part reggel nagyon csöndes, és ezt az állatok is szeretik, rendszeresen látni a kövek közt fejét kidugó siklót, a kacsák és hattyúk egészt közel merészkednek, kimásznak melléd a kövezett partra.

Lenn a parton reggelit is tudtunk venni, anyagi okok miatt maradtunk most is a pékárunál: isteni szakadós-foszlós kiflit és zsemlét vettünk (biztos ismeritek ezt a nem morzsáló, lassan száradó fajtát, amit leginkább falusi boltokban lehet venni), nem számított, hogy a Tolnatej basic krémsajtját kenhettük csak rá. Vettünk két kis kefírt is, összesen 600 forintnyit (610) költöttünk - vágytunk volna még másra is, mert nagyon hiányzott hozzá valami uborka,vagy paprika, de az nem volt. A strand után a "százlépcsőn" visszamentünk a házhoz, összepakoltunk, és elindultunk.

Végül mégsem mentünk be Tihany központjába. Bár gyönyörű, de voltunk már, és lett közben egy kevésbé kulturális, de annál klasszabb ajánlatunk. Írt egy barátnőm,hogy Udvariban be lehetne ugrani az anyukájához dél körül, mert l e h e t , hogy lesz palacsinta. Volt is, és isteni cseresznyelekvár és dió is került, megnéztük a tv-ben a tegnapi gólokat és bár elvileg nem voltunk éhesek, gyakorlatban végül 5 illetve 4 fogyott el. Jó volt, na.

 Az udvari strand, ahol szintén sokszor voltunk már, és amit amúgy nagyon szeretünk, csak a  hét végén nyit rendesen és fizetősen, mert valami balul sikerült vízszabályozás nyomai csak a heti kánikulában tudtak felszáradni. Nekünk szuperül jött, mert  így ingyen be tudtunk menni, volt rendes mosdó, feltöltődött a kulacs is. Egyébként épp akadálymentesítik a partot, klassz lesz. Fürdés után még megnéztük a szív alakú sírköveket és a temetőt, aztán tovább indultunk.

Akaliban esett meg talán az első igazi nyaralós típusú költés. Szofi túl élénken emlékezett,hogy mennyire ízlett neki múlt nyáron, amikor itt jártunk a bringás pihenőnél egy mogyorós shake... Hát, egy életünk, egy halálunk, vettünk egyet 480 Ft-ért, a mai pénz kétharmadát elköltve, majd lesz valahogy felkiáltással. Érdekes vetülete amúgy a spórolósdinak, hogy anyaként néha csúnya pillantásokat is kapok. Pl. mikor Szofi lelkes beosztással hangosan számolgatja, hogy beleférne-e a napba egy-egy általa elképzelt finomság/ jóság. Többnyire sajnos nem, de ezt én sajnálom jobban. Jó lenne ilyenkor megmondani, hogy ő, mi most projektszerűen spórolunk, de lehet, hogy nem értenék meg...

Zánka előtt nem sokkal Szofi elkezdte azt érezni, hogy hiába teker, csak nem megy a bringa. Azt hittem, nagyon elfáradt már, de nem. Defektet kapott. Ezt az ezeröcsin felüli vis maior keret terhére megcsináltattuk, cserébe ingyen szódázhattunk, míg megjött a mester. Ez egyébként tök jó bicajos feeling volt,és azért számítottam is rá, hogy legalább egy ilyen lesz. Reggelről volt még sajtos szendónk is, így meg is tudtunk uzsonnázni. 

Aztán jött a neheze. És még mindig nem pénzügyileg, Zánkáról kifelé nekem volt egy erőteljes hagyjuk, adjuk fel stb. kirohanásom, mert tök bénán voltak kiírva a bringaút infók és tök feleslegesen tekertünk egy csomót, de leginkább is talán azért, mert úgy éreztem, több a nehézség, mint az élvezet, ha tényleg körbe akarunk menni, napi kb. 30-at kell mennünk (ez alapból nem sok, tudom, de egy gyereknek és egy utánfutós nemrutinos, közepesen edzett felnőttnek 30 fokban az ), és ha nem akarunk délben tekerni, elmegy az egész napunk, kevés lehetőségünk lesz pihenni, töltődni. De töltődés aztán mégis lett. Szofi gatyába rázott, megtaláltuk a helyes utat, és minden ment tovább. Katarktikus élmény volt, olyan na már ezért megérte-típusú. 

És ezután valahogy leegyszerűsödött minden. Délután lett, oldódott a meleg, vettünk estére fél kiló krumplit és egy vajat parázsban sütéshez, belógtunk egy gyönyörű magánpartrészre, megvolt a lelassulós vízbámulás, elgurultunk Révfülöpre és  borzasztóan örültünk magunknak - megcsináltuk.

A sátrat életemben először állítottam fel, olyan is lett, de Szofi tök lelkesen rendezgette be, lefektettük Helgát, fürödtünk, átöltöztünk és (ne kérdezzétek, miért ebben a sorrendben) tüzet raktunk. A révfülöpi kemping egyébként olyan menő, hogy még tűzifa is van, de egy bulvárt azért kellett vennem gyújtósnak. Nagyjából ezzel telt ki a napi ezeröcsi és így fejeztük be a napot. A parázskrumpli nagyon finom lett, és a tűz is klassz hangulatot csinált. 

Még mindig azt mondom, hogy nem az 1500 forint az igazi kihívás, bár nekem egyre több minden hiányzik és persze ma azért elég vackokat (csak szénhidrátot, úgy értem, mert minden finom volt) ettünk. Igen, tök jól esett volna egy csomó minden mindkettőnknek, de pl. éhesek tényleg nem vagyunk, talán az idő miatt, a vízellátással is nagyobb szerencsénk volt, szóval meg lehetett oldani. 

Nem azért kihívás, mert nem tudunk megenni napi két fagyit vagy bármit. A zavaró inkább az, hogy pénz nélkül az amúgy ügyes bajos kis testi dolgaid, amit amúgy észre sem veszel és oldasz meg, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. Hol fogunk pisilni (erre nem akarunk költeni), mit eszünk és iszunk és mennyiért, hogy lehetne még olcsóbban, mi van ingyen - kicsit beszűkíti az ember látókörét.

De persze tágít is: együtt lenni, beszélgetni, a körülöttünk lévő szépségeket észrevenni nem kerül pénzbe, még ha fáradtan, kisebb nagyobb lemondások közepette nem is mindig egyszerű. Vágyaink olyan hétköznapi dolgokra redukálódtak, mint gyümölcsöt enni, venni egy fagyit, inni egy kávét (ennek hiányát nagyon érzem) vagy befizetni valamelyik programra, ami errefelé ezerszámra kínálja magát, egyébként nem is olyan drágán. Jó lenne újságot venni, ha már a súly miatt nem tudtunk könyveket, csak 1-2 képregényt hozni,  és a  kutyamagazinokat meg már most 2x elolvastuk. De még bírjuk ezek nélkül, túlélőpróbánk egyfajta csapatépítő tréning is lett, fel kellett fednem a gyengeségemet, és Szofi meg tudta mutatni az erejét - ezért a nagyon jó és nehéz pillanatért is volt szép ez a mai nap. Holnap folytatjuk.