Miután a teáscsészéket átfúrtam, és azon melegében a falra raktam, két nap bámulás után, kiderült, hogy nem csak a keményített csipketerítő, hanem az asztal is hiányzik alóluk.

Így kerültek a falra politúrozott dohányzóasztalt imitáló, kerekített végű négyzetek. Okker színezőre kentük a gyöngyház fényt, onnan a politúr csillogása.


A négyzeteket összekötöttük 5 mm széles vonalakkal, amelyek finoman behálózzák asztallaptól asztallapig a szobát. Sajnos – ezt már máskor is tapasztaltuk – nem minden festőszalag elég jó minőségű, márpedig, ha azzal akarjuk a mintát kijelölni, akkor fontos hogy ne folyjon alá a szivaccsal vagy ecsettel felvitt festék. (Nekünk sajnos időközben elfogyott a jó, a türelmetlenségünknek pedig meglett az ára: javítgathatjuk fehér festéssel a folyásokat.)

A három asztalkához három megfelelő méretű csipketerítő kellett, és kezdődhetett a keményítés.
Anyukámat kértem meg első körben, ő az ilyen procedúrák szakértője. Kértem, hogy brutálisan keményítsen ki egy csipkét, de sajnos nem lett elég tartása ahhoz, hogy a falon maradjon, ne fittyedjen le, ha csak egy ponton van rögzítve.

Második körben a zselatin következett: egy teljes zacskónyi zselatint kevés vízben feloldottunk, és langyosan a gombostűvel papundeklire fezsített csipketerítőre kentük. No ez már a kisebb, és elég sűrű mintájú terítőnél működött. A nagyobb terítő azonban így járt:


Egyelőre itt tart a projekt. Ajánlották még a háztartási boltokban kapható vízüveget, de akkor búcsút mondhatok a terítőnek. Az is egy opció, hogy apró, láthatatlan szegekkel rögzítem néhány ponton. De lehet, hogy beszerzek még egy kisebb kör alakú terítőt. Szóval, a mű már majdnem kész, tuti ötleteket is elfogadok, és ha valakinek van egy, a képen látható csészéje, annak is örülnék, mert az egyik tányérnak nem akadt már párja.


Témába vág
Teáscsésze a falon
Felmenők a falon
Egyedi gyerekszoba-dekoráció sk