Játsszuk el! Jó, játsszuk! – és már csapom is össze a La Fontaine-könyvet. Te leszel a nyúl, a teknős ez a kosár, én meg a mesélő. Nyúlfülként harisnya a fejen, kezdődhet a játék, hogy kiderüljön, a teknős vajon miért szállt versenybe a nyúllal; és a nyúl mit érzett, amikor legyőzte őt a teknős.
A játék kulcsa a riporterként viselkedő mesélő kezében van, így jó, ha ezt a szerepet felnőtt kapja. Mivel elég nehéz a feladat, ezért mi úgy játszottuk, hogy a négy és fél éves kislányom volt végül a néző, és a felnőttek a szereplők; de kb. 8 éves kortól vígan működik gyerekszereplőkkel is.
Szóval elsőként olvassuk el közösen a mesét. Aztán a nyúl vegye fel a hetvenkedő nyúl szerepét, a mesélő pedig elegyedjen szóba vele riporterként, ilyesmiket kérdezve:
- Kedves Nyúl, látom nagyon fürge. Mire készül éppen?
- Olyan biztos benne, hogy győzni fog?
- Meglepő, hogy elfogadja a teknőst ellenfelének.
- Mit fog érezni, ha győz?
- stb.
Itt a mesélő odalép a nyúlhoz, és újabb kérdésekkel bombázza:
- Mit csinál itt?
- Milyen érzés innen látni a teknőst?
- Meddig szándékozik itt elheverni?
 |
| forrás: http://marjozoo.blogspot.hu/ |
Kérdezzük csak meg a nyulat, hogy érzi magát:
- Úgy látom legyőzte a teknős. Mit szól ehhez?
- Hogyan értékeli az eseményeket?
- Mit tenne másképp, ha újrakezdhetné?
Az interjú után érdemes a mesét megismételni úgy, hogy a teknőst fogjuk vallatóra verseny előtt, közben és utána: Miért áll ki a nyúllal? Gondolja, hogy győzhet? Mit érez futás közben? Mit érez a végén, győztesként? stb.
Ha a jó a kérdező, egészen árnyalt képet kaphatunk a szereplőkről. Nálunk például a nyúl a végén igazságtalannak titulálta a versenyt, mondván, nyilvánvaló, hogy ő a gyorsabb, ezt mindenki láthatta. A teknősről kiderült, hogy nem bolond, csupán magának akar bizonyítani. A nyúl kihívása jó apropó volt számára, hogy kipróbálja, le tudja-e futni a távot. Őhozzá nem ért el sem a nyúl lenézése, sem a dühe.
Témába vág
Csőrre fel: La Fontaine újratöltve I.
Csőrre fel: La Fontaine újratöltve I.
