Mióta gyerekem van tobzódom (pontosabban tobzódnék) az interaktív könyvekben. Bevetem magam egy-egy könyvesboltba, és bőszen simogatom a ténylegszőrös macskát, cuppantgatom a mágnesruhákat és kitalálom, hogy én hogyan tépegetném - firkálnám - csókolnám. Néhányat beszerzek, néhánynak meg a nyilván gyenge, de a gyereknek kicsit más szempontból szórakoztató változatait készítem el emlékezetből.
Az első kedvenc véletlenül jutott hozzám. Rém idétlen lyukaskönyv, ún. Fingerspielbuch. A legkisebbeknek való: a lyukakon az ujjunk kukacként mászik ki az almából, nagylábujjként integet a zokniból, farokként csóválódik vérmérséklettől függően idétlenül ugatva, elefántormányként tekergőzik stb.
 |
| Karin Blume & Brigitte Pokornik: Kribbel - Krabbel Mein lustiges Fingerspielbuch |
Szóval, be kell vallanom, hogy néhány ismerősöm anno megkapta ennek az sk-változatát. Igen, bizony érhet a plágium vádja, mert fogtam egy nagyon erős kartont, lyukatvágtam tapétavágó késsel rajta a megfelelő helyen, és aktuális kreativitás hiányában a gyerek vízfestékével dolgozva pontról pontra lemásoltam a könyvet. Nem tudom megmutatni, mert elajándékoztam mindet, de jók lettek. Mai érett fejemmel persze már magam találnám ki a figurákat, vagy egyéb kedvenc helyek alapján rajzolnám a szarvatlan csigát, a csáptalan cserebogarat, az ablaktörlő nélküli szélvédőt szélvédőt.
Amíg a lyukaskönyv elsősorban a szülő mesélőkéjét fejleszti, addig a Tóth- Kása Ottília-féle zseniális Tépkedős - ragasztós már a gyerek manuális igényét elégíti ki úgy háromtól tizennéhány éves korig.
A könyv rém egyszerű ötleten alapul: félkész ábrákat lehet befejezni rendkívül igényesen megtervezett színes - mintás papírdarabok tépkedésével, ragasztásával (a grafika Elek Lívia érdeme).
Sok minden történik alkotás közben: dolgozik a kéz, összeáll, majd időnként ismét kaotikusan túlragsztottá válik egy-egy kép. Rendezetlenségből rend majd újra káosz. Kompozíciókészség, szín- és formaharmónia megérzése. Jó és hosszan tartó szórakozás (kb. két havonta vesszük elő, és még mindig van ragasztani való, bőven).
Hozzáteszem, szerintem kreativitást csak mérsékelten fejleszt, mert azért az egyes oldalak alaptémája nagyon pontosan behatárolt: pöttyöt a zsiráfra, borsófőzeléket tüktojjal a tányérba, ruhát a gyerekekre. Mindezzel együtt érdemes megvenni, ajándéknak is zseniális, külföldi ismerőseimnek is adtam, mert nyelvfüggetlen. Bolti ára 1980.-, de a Pagonyban pl. 1683 forintért is beszerezheted.
A legújabb felfedezett a teljesen friss kiadású Izgő - mozgó könyv. Hihetetlenül működik. Saját szememmel láttam, ahogyan a 3 és 10 év közötti gyereksereg egymás kezéből kapkodja ki, hogy rázogassa, pörgesse, simogassa, felkapcsolja, megcsókolja - az adott instrukciónak megfelelően.
Az ötlet benne, hogy az olvasó valós mozdulata (egy lényecske bundájának megtörlése dörzsölgetéssel, egy tojás falának megkocogtatása pl.) a következő oldalon látható következménnyel jár: a lényecske szőre összeborzolódik, a tojáshéj eltörik. A sokszerzős könyvecske grafikus szerzői vizuális téren igen, de a narrativitás terén nem tettek különösebb erőfeszítést - az egyes történések igen lazán kapcsolódnak egymáshoz, de ez mit sem ront a gyerekek örömén. A Pagonyban most 2500.- helyett 2000 forintért megkaphatod. Vedd meg, ha teheted.
De. Engem anniyra izgatottá tett a könyv, hogy fogtam magam, és altatás közben egy spirálfüzetbe hipp-hopp rajzoltam egyet - jóval feszesebbre húzott történetszállal, és meglehetősen gyenge grafikával. Kezébe nyomtam a gyereknek, és az én változatom is működött.
Ez a sztori nagymama gombócairól szól: a gyereket megkérjük, hogy óvatosan tegye az asztalra, de útközben szétgurulnak, vissza kell őket gyűjteni, egynek mégis lába kél, eltéved, és különböző kalandokba keveredik. Az olvasó pedig szájával - ujjával - jókedvével átsegíti az olykor katasztrofálisnak tűnő helyzeteken.
A legújabb változatot már együtt gyártjuk a kislányommal.
