Már régen izgat, mennyivel klasszabb (vagy másabb)  kavicsokból építkezni, mint építőkockákból. Egyéves kislányom szülinapi ajándéka egy  zöldséges ládányi, szájméretűnél szigorúan nagyobb, Dunaparton szedett kő.

A dolog egyelőre nagyszerűen működik: a kicsi rakosgatja, egymáshoz kocogtatja, lépeget rajta; a négyéves különböző, rituálisnak tűnő (valójában igen profán jelentéssel felruházott) alakzatokat rak ki belőle.
Itt például a még csak néhány nap múlva nyitó tó előtt tolonganak tömött  sorokban az emberek:

 Ajándékként azonban csak jól ismert gyerekeknek ajánlom: az én gyerekeimről tudom, hogy nem dobálósak, de Didekiről, a legjobb kishaverről ez már nem mondható el.
Ja, és még egy: ha van egy kis időtök, a kövek jól mutatnak, ha kifestitek őket - ebben egy két-hároméves már simán partner.