Annak ellenére, hogy a kisfiam naponta átveszi a posztmodern festészet alapjait az etetőszékben, valahogy mégis össze akartam már hozni valami "igazi" festékfélével. Mivel még mindig mindent a szájába vesz, a boltikat elvetettem.

A legtöbb sk-ban is ételfesték van, amivel viszont még nem akarom összetalálkoztatni (amikor már nem eszik meg mindent nagyon jól fognak jönni az ételfestékes receptek, mert sokkal jobb színeket ki lehet hozni velük), úgyhogy maradt valami természetes színező. Először nagyot gondoltam, csinálok két-három fajta színt, de végül maradt az egy, neki az is nagy élmény. Cékla volt itthon. Lett céklaszínű festékünk.


A céklához tettem egy kis vizet és botmixerrel nekiestem. A darabokat felfogtam egy apró lyukú szűrővel, a levet egy tálkába csorgattam. Tettem, hozzá egy kis lisztet, hogy ne legyen annyira folyós, majd egy kicsit újra megdolgoztam botmixerrel. Mennyi liszt kell? Ízlés szerint.


Az enyém kicsit folyós lett, de a gyerek nem bánta, most úgyis a színes latyak létezése volt a legnagyobb örömforrás, nem az állag. Pacsolta, kente magára meg a papírra is, aztán a végén egy kicsit lezuhanyzott. Nem lett nagy kupi, megérte. A papírt írószerboltban lehet venni háztartási csomagolópapír néven, kb. 200 Ft 5 ív. Nagyobb gyerekek igazi festékkel festhetnek, zsírkrétázhatnak rajta, szóval minden korosztálynak jól jön.


A témába vágnak
Limlom-vízesés a felnőttek homokozójában
Fürdőcsalogató móka
Egyperces ejtőernyős játék