„Nagyon finomak azok a csokis izék a konyhában” – jegyezte meg G. mellékesen amikor hazajött a munkából. Szóval jól sikerült az sk nutella annak ellenére, hogy a nem túl jó megfigyelő férfi ízlelőbimbó nem szúrta ki elsőre, hogy nutellával van dolga (pedig olyan mogyorós ízű lett). Ezt a kenyérre is kenhető (és titokban kiskanállal lapátolható) édességet minden gyerek (és sok felnőtt) imádja, éppen ezért akartam kipróbálni a kevésbé kalóriadús és teljesen adalékanyagmentes házi verzióját.

A neten kétféle receptet találtam, és mivel nem tudtam eldönteni, melyiket válasszam, megfeleztem a mogyorót és megcsináltam mindkettőt. Jelentem, egészen ehetőek lettek. A két receptben a tej megléte vagy nem megléte volt a különböző. A pirított, finomra darált mogyorót, kakaót, mézet, vaníliát, sót először egy kis kókuszzsírral, majd tejjel kevertem ki (a tejes verzióhoz is mehet egy gondolatnyi kókuszzsír, hogy kenhetőbb legyen).
Állagra a kókuszzsíros verzió nekem jobban bejött. A tej miatt az ízük egy hajszálnyit különbözik, de mi nem tudtuk eldönteni, melyik a finomabb. A sóval nagyon bizalmatlan voltam, de aztán kiderült, így jobban kijön a mogyoró íze. Ízre egyébként ezek sokkal mogyorósabbak a boltinál és elég tömények, szerintem egy szelet után még a legmerészebbek is megállnak.

a tejes recept végeredménye

a kókuszzsíros recept végeredménye

A recept valahogy így néz ki, de inkább azt mondom, ezek csak arányok, ízre és állagra keverje mindenki ízlése szerint:
Érdemes finomra darálni. A tejjel és a kókuszzsírral pedig nem árt óvatosan bánni: a keverékhez adva először nem akar kenhetőre összeállni, kicsit kell keverni és összeáll, ne tegyük rögtön hozzá még tejet/zsírt. Az alapanyagokat csak össze kell kutyulni (elektromos keverővel) és már mehet is a kenyérre.

Neked is van egy jó nutella recepted? Ha igen, oszd meg velünk!