Bevallom, az ősi táblajátékok soha nem vonzottak: már szabálytanuláskor kiver a hideg veríték: nincs türelmem / kedvem / (eszem) hozzá. Ezért a gyerekkoromból ismert malomjátékon és az ugrálós-lovason kívül nem is ismertem másikat. Amíg az unokahúgomék elő nem álltak a gusztusos kis bőrdarabkákkal és a csillogó üvegkövekkel: Mancalázzunk! És férjemmel néhány hétig nem is tudtuk abbahagyni.

A Mancalának számtalan verziója van, mi az itt található szabályokból a csigás verziót játszottuk, aminek az előnye, hogy mielőtt megcsináljátok a játékot, online kipróbálhatod, hogy szereted-e.
Aztán, ha már ötvenedszer is klikkeltél, akkor a képernyőbámulás helyett csináld meg a jóval klasszabb offline verziót.


Az általunk játszott verzióhoz 12 db tenyérnyi bőr- vagy filcdarabra lesz szükség; 48 db kőre (vagy babra, vagy üveggyöngyre) és két gyűjtődobozra, ami tulajdonképpen lehet a játék tartója és annak a fedele.


A dobozt lehet díszíteni, ha ajándékba szánjátok, akkor pedig érdemes a játékszabályt mellékelni.
Vigyázat, függőséget okozhat!