A tágabb családban az a jó, hogy van. Lehet, hogy közös jelen alig - alig létezik, de a tudat, hogy együtt voltunk gyerekek, ugyanaz volt a nagymamánk, ugyanott nyaraltunk, és még az arcvonásainkban is felfedezhető valami közös, összeköt. Csak aztán előfordulhat, hogy a családi összejöveteleken megtorpan a szó. Na például erre lehet jó orvosság a makettépítés. Emlékekből.
A mi makettházunk történetesen egy 70. születésnapi partin készült, és hihetetlen jó érzés volt dolgozni rajta. Csak úgy özönlöttek az emlékek, hogy nagypapa itt tartotta a kék kabátját, a hűtőn volt a mérleg, és a villanykapcsolót az ajtó mögötti seprűvel lehetett elérni. Ezer apró dolog előjött, ami talán soha nem tudott volna.
Amikor kitaláltuk, magunk sem sejtettük, hogy ekkora ötlet. Csak az ünnepelttel elkészítettük előre az üres, méretarányos alapot:
Majd körbeírtuk a családtatgoknak, hogy mi a tervünk, és hogy mindenféle anyagot hozzanak: textildarabokat, színes papírokat, gyógyszeres dobozokat, gyurmát, ami eszükbe jut. A magam részéről izgultam ugyan, hogy ennél pontosabban végig kéne gondolni előre, hogy milyen alapanyagokra lesz szükségünk, de fölösleges volt.
A nagy mű a partin nem készült el ugyan, de az már azt hiszem, mindegy is.
Témába vág
