Nagy rajongói vagyunk a piacozásnak, és szerencsénkre éppen egy jónak mondható (budapesti viszonylatban az egyik legjobb) piac közelében székelünk. Van minden ami nekünk fontos, igazi őstermelők is szép számmal, szóval szeretjük. A kisfiam is szereti, de a szombat délelőtti piacnapon, amikor ide-oda kígyózik a sor, hömpölyög a piacozó embertömeg, bizony hamar elfárad, motiválatlan lesz.

Most csináltam neki valamit, ami bizonyosan izgalmasabbá teszi a piacozást, és kielégíti azt az egyre határozottabban körvonalazódó szándékát, hogy tudniillik: mindent ő maga, lehetőleg egyedül szeretne megoldani, vagy legalábbis mindenben szeretne részt vállalni.

[caption id="attachment_6093" align="aligncenter" width="600"] A prototípus ezzel készült[/caption]

Semmi extra. Egy kézzel készített, rajzolt kártyáról van szó. Egy papírról, amire felskiccelem az aznapra megvenni tervezett dolgokat. Kis iránymutatás után ő "találja" meg azt a nénit vagy bácsit, akitől vásárolni szoktunk, ő mutatja meg és húzza át a kosárba került zöldséget, gyümölcsöt, mézet, fűszert, joghurtot. Mindkettőnknek izgi mulatság.

[caption id="attachment_6092" align="aligncenter" width="600"] Gyér rajtudásom miatt néha kell segítség[/caption]

A művelethez saját kis kosár is jár a gyerkőcnek, például a salátához. A nagyobb gyerekek a lista rajzolásába is beszállhatnak, olvasni tanulóknak szavak is jöhetnek a rajzok mellé. Piackártyának hívom, de bevásárlókártya is lehet belőle, vagyis bárhol alkalmazható. Ha még ma megcsináljátok, ne felejtsetek el egy adagot nyomtatni az egyik (vagy mindkettő) sétakártyánkból is. Erről már tényleg csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni.

A sétakártyákat innen tudjátok letölteni: