Legalább fél éve, hogy estéről estére fellángol a nemakarokfürdeni, nemvagyokfáradt balhézás. Néha üvöltve fürdik, vetkőzik, és minimum egy óra míg eljutunk az ágyig. Sokszor odáig fajul a dolog, hogy a betervezett film, könyv már nem pálya a szülőknek, mert teljesen lefáradunk, mire ágyba kerül őfelsége.
A múltkori piacos kártya olyan nagy sikert aratott itthon, hogy gondoltam esti feladatlistának sem lesz utolsó. Lerajzoltam hát az esti lépéseket. Nem akartam hinni a szememnek, fülemnek: egy ellenkezés sem volt, örömmel csinálta egymás után mindegyik feladatot. Szóval esti balhé, pipa, egyelőre.
Egy A/4-es papírt kettévágtam, a felét 6 részre osztottam és együtt felrajzoltuk (én rajzoltam ő nézte és kommentálta) a lépéseket. Ezután az ölembe ültettem (a lassan 3 éves kamaszt), és megkértem, hogy mondja el, mit fogunk csinálni, milyen sorrendben.
A sorrend, az először és utána már ismert fogalmak, szívesen, nagy kedvvel használja öltözésnél (totál egyedül öltözik), és a mindennapi történések sorrendjének megbeszélésénél. Reggel például elmondja, hogy először öltözés, utána kása, utána bölcsi, de vizuális tartalom nélkül eddig nem sikerült nullára redukálnom az ellenkezést.
Egyébként az ő szájából így hangzott az esti sorrend, kedvesen kiegészítette a listát: "Először vetkőzős, utána kád, utána pizsama, utána fogmosás, utána mese, utána ágyikó, utána kirándulás."
További segítség a reggeli/esti készülődéshez:
