Végre minden fontos alapanyag idénye elkezdődött ahhoz, hogy jó lecsókat lehessen készíteni. Csak valahogy a kicsiknél mégsem akkora  sláger, mint a felnőttek körében: tapasztalatom szerint nem az íze, hanem a darabok nagysága és állaga az, ami miatt nem csúszik sehogy, de  a lé tunkolása kenyérrel vagy rizsre locsolása és kolbásszal (virslivel, ki mivel készíti) evése az már oké. Kis trükkel az egész lecsó lecsúszhat.

Tehát most nem arról lesz szó, hogy hogyan hagyjuk ki a szalonnát, a hagymát, a zsírt a lecsóból, no meg az isten mentsen, hogy lecsóreceptet ajánljak, ez is egy olyan dolog, amire mindenki máshogy büszke és szokta meg: lecsókolbásszal, először a paradicsom főzésével, hidegen sok rizssel, hosszú lével stb., komoly dolog a lecsó-téma.

Visszatérve arra, hogy nem is az ízével van a gond, felrémlett bennem, hogy a gyerekek bébikorában szinte mindent megettek, ha le volt turmixolva, ezért aztán kipróbáltam: ha nem is pépesre, de egész kicsit darabosra sikerült az állaga, itt most épp kuszkusszal tálalva. Az eredmény: a majdnem hétéves kisasszony persze átlát a szitán és nem kéri, de a kóstolásig legalább eljut és megegyezünk, hogy végül is tök finom, csak hát ez mégiscsak lecsó (a tudat, kérem, a tudat...), a 3 éves, aki konkrét és súlyos nemet mondott a darabos lecsó látványára, tolja, mint kacsa a nokedlit és másnap reggelire is azt kér. Majd néhány nap múlva mégiscsak kér turmixolt lecsót a lányom, igaz, sok rizssel, de a siker az siker. Nálatok mi a helyzet a lecsóval, megeszik a gyerekek?

Gyors, de nem junk receptjeinket itt találjátok, pl. ezt a csinos zöldséges batyu-megoldást is.