Tök egyszerű játék, és a hatéves kislányom egy héten belül harmadszor kéri, hogy játsszuk. Autóban ülve találtuk ki, nem kell hozzá semmi, cserébe felnőttnek is szórakoztató: egészen elgondolkodtató ötletek születnek ugyanis játék közben. A lényeg, hogy bedobjuk például az alábbi, mindenki által ismert verssort: „Tűzben fa parazsa volnék / vízben puha moha volnék” (Weöres Sándor: Mi volnék?)
Aztán ennek mintájára
sorban mondunk egy-egy képet: pl. „Füttyben hamis dallam // Szirmon méh lábnyoma” stb. Záporoznak az ötletek. Lehet variálni, úgy még izgalmasabb: valaki bedobja a sor első felét, utána mindenki kigondolja, hogyan fejezné be, majd elmondjuk egymásnak.
Ugyanennek a látványosabb verziója, Villon Ellentétek c. versére épült:
„Szomjan halok a forrás vize mellett; //
Tűzben égek és mégis vacogok; //
Parazsas kályhánál vad láz diderget; //
hazám földjén is száműzött vagyok”
Kislányom imádta az ellentéteket gyártani:
- hiába tekerek, egy helyben maradok;
- terített asztalnál korgó gyomrom morog;
- előzök, mégsem jutok elébb stb.
