Kézügyesség híján, viszont időnként alkotási lázban égve keresem azokat a lehetőségeket, ahol a technika ismerete is elég ahhoz, hogy ami kikerül a kezem alól, azért kinézzen valahogy. Faragtam pecsétet ArtiStampnál, készítettem papímasé tálakat a PaperUp és Reciklista közös workshopján, most egy mandalfestésre invitáltak. Külön izgultam, révén nemhogy nem tudok festeni, de selyemhez végképp nem mernék nyúlni. Meglepően nem annyira, vagyis inkább nem úgy nehéz, ahogy gondoltam és a mandala is elkészült.

Azért annyit már tapasztaltam, hogy a különböző festékek a különböző anyagokon csak némi gyakorlás után engedelmeskednek, úgyhogy kíváncsian vártam, itt vajon mi a trükk, hogy működik a dolog. A Mandala Alkotóházban most péntekenként ajándékkészítő foglalkozásokon lehetett részt venni (egyébként folyamatosan van lehetőség egyszere kipróbálásra vagy komolyabb elmélyedésre is), egy ilyenen vettem részt. Engem elég könnyű elbűvölni a sokféle kellékkel: színes kupakos üvegcsék mindenféle színű festékkel, ecsetek, hegyek a kontúrozófestékhez, kinyomtatott mandalák...

A bemutatkozás után Liza, a foglalkozás vezetője (aki selyemfestő művész) mesél pár szóban arról, hogy érdemes festeni a selymet, természetesen mutatja is és mindenhol ott terem, ahol szükség van rá. Jó nézni, ahogy gyakorlott mozdulatokkal, magabiztosan suhan az ecsettel ide-oda és közben teljesen közérthetően mesél arról, miért kell a kontúrfesték és utána mennyivel könnyebb lesz kvázi kifesteni az előzőleg felfestett mintát.

A könnyebbik utat választom elsőre: egy kontúrozott képet kérek.

Kiválasztom a színeket és kezdődhet a festés. A téli szürkeségben egészen konrétan terápiás jellegű, egyrészt nagyon jó a színekkel babrálni, kísérletezni, másrészt csak elmélyülten lehet ezzel foglalkozni, mert olyan a technika, tehát jár vele egy jófajta kikapcsolódás.  És tényleg nem annyira nehéz, de igényel figyelmet.

Másfél óra alatt kész lett az első selyemmandalám. A leginkább az lepett meg, hogy száradás után teljesen más színű lett minden, később elmagyarázták, hogy ez némi gyakorlás után több réteggel, keveréssel változtathó.

Két dolog miatt is nagyon megérte kipróbálni: egyrészt  a kézügyesség hiánya nem feltétlenül jelenti, hogy nem is érdemes próbálkozni, a másik pedig, hogy egy technika kipróbálásánál felsejlik, milyen munka van egy-egy alkotásban, kicsit könnyebb megérteni, hogy a kézműves dolgok mért nem lehetnek és lesznek olcsóak. Szóval, színterápiára és valami újra fel!

A Selyemfestés weboldalát itt, a facebook oldalát pedig itt találjátok.