A Scent Poetry blogot kezdettől fogva követem, nem egészen a parfümök iránti vonzalom miatt, mint inkább a hangvétel,  a finomságok, a különlegességek és a tényleges jártasság a témában, az érezhető elköteleződés, amik egysége minden poszton át sugárzik, - lenyűgöz ez a fajta rajongás és az is, ahogy szépen csepegteti a különféle tudnivalókat Csenge, a blog szerzője.

Ma már workshopokat is szervez, pl. botanikai parfümöket is lehet vele készíteni, számos magazinban jelent már meg parfümmel kapcsolatos cikke, nem is lepett meg, amikor láttam, hogy illatkalandtúrára is mehetünk vele, aminek egyik lényege, hogy segít megtalálni a saját illatunkat. Kapóra jött, mert a kedvenc cseresznyevirág illatomat bár nagyon szeretem, de valami mégsem az igazi, így abban reménykedtem, majd Csenge segít megtalálni, amire évek óta vágyom. Nos, ez sikerült, de azért elmesélem a kétórás kalandunkat, tele meglepetésekkel magáról a parfümről, a nemsemleges illatokról, prekoncepciókról, luxusparfümériáról.

A Madison parfümériába beszéljük meg a találkát, amiről mindössze annyit tudok, hogy az egykori Opera Patika helyiségében található, amiről már láttam néhány fotót és csupán ezért is szerettem volna már közelebbről megnézni, így dupla örömmel indulok útnak a verőfényes április napon.

Kapunk egy finom kávét, Csenge és a bolt csupamosoly vezetője a helyről mesélnek, hogy nem volt könnyű megszerezni, mert műemlékvédelem alatt áll, ezért mindenre rettentően kell vigyázni - mondanom sem kell, megéri, így ez az a fajta miliő, amitől-ahol hirtelen megáll az idő, fene tudja, hol járunk, de ott és akkor nagyon jó.  Órákig lehetett volna csak ezeket a tárgyakat nézegetni, megszagolni, tapogatni és persze fényképezni. Engem elbűvölt, nem tagadom.

Szép lassan elindulunk a parfümök felé, jönnek a történetek mindenféle különlegességekről, őszintén: napokig lehetne hallgatni, nekem teljes vakfolt a téma, így bármelyik részét örömmel fogadom, magát a készítést, a parfümök összetételét, hogy melyik miért nehezebb-könnyebb, hol készül, miért olyan a csomagolás stb.

Ebben a csészében kávészemek lapulnak, hogy ha kissé összekavarodutnk az illatoktól, akkor a szagolgatásától kisimuljon a szaglásunk - habár Csenge szerint ez városi legenda, szépen ki kell menni a levegőre néhány percre és minden oké lesz.

Ezek a tárolók is elég klasszul néztek ki. 

 A kalandtúra vezetője ismert luxusparfümöket mutat, ennél a parfümcsaládnál mindegyik fajta üvegcse külön ötvösművel díszített, maga a csomagolás is egy művészi alkotás, nemcsak a parfüm, hanem a tároló is, mondja Csenge és hát tényleg gyönyörűek, mégha ezen a képen kevéssé látszik is. A Boadicea The Victorius parfümcsalád egyik parfümjét szagolgatva meglep, hogy a kifejezetten erős illat teljesen uniszex, másrészt annyira  erős hatása van, hogy A parfüm legsúlyosabb jelenete jut eszembe, amikor főszereplőnk magára locsolja a parfümöt, amitől mindenk megőrül kicsit, hát, valami ilyesmi lehet(ne) az az illat is. 

Tényleg szebbnél szebb üvegcsék, dobozok és persze illatok mindenhol. Ez itt - legalábbis számomra - az érdekesség és a különlegességek része, szép lassan elindulunk oda, ahol kicsit könnyebb, kevésbé súlyos illatokat rejtenek a polcok.

Mivel kifejezetten nem bírom a nehéz illatokat, elindulunk a könnyű virágok és gyümölcsök felé, ez a magnólia legalább fél órán át nem hagy nyugodni, még elindulás után is ezt szagolgatom s kezd bebizonyosodni, hogy tényleg a virágillat lesz az, amit keresek. Valami, ami nem érezhető, csak viszonylag közelről.

Aztán egy barackos illat következik, a papírcsíkon egyszerűen mennyei, nem is bírom elvenni az orromtól, Csenge tanácsára ezt ráfújom a bőrömre (egy fontos tanács: lehetőleg ne vegyünk meg egy parfümöt a bőrünkön való, többnapos teszt nélkül, mert addig nem derül ki, összepasszolunk-e). Ez a barackos finomság érdekes módon rajtam szétesik, de olyan szinten, hogy nyoma sem marad az egyébként tényleg kifejezetten aromás gyümölcsillatnak. 

Amiért csupa öröm, lazulás és kis önismereti móka is egyben a túránk: Csenge nagyon türelmes és érdeklődő minden furcsának tűnő érzetkifejezés iránt, pl. amikor azt mondom két illat után is, hogy furcsamód a tüdőm mélyén érzem és ez milyen hülyeségnek tűnik, akkor mosolyogva meséli, hogy a legújabb kutatások szerint ez lehetséges. Egy kép a helyszínről, a jobb oldalon Csengét láthatjátok. Nehéz innen elindulni, annyira extra maga  hely is és a parfümök, illatosítók óriási választéka.

Kalandtúránk következő állomása a Neroli, ahol szintén rengeteg varázslatos illatot próbálgatunk végig, s végül itt találom meg kedvenceimet. A diptyque csomagolásán akad meg először a szemem, majd az egyik illatnál le is ragadok, aztán találok még két kedvencet a Maison Francis Kurkdjian illatai között. Végre!

Egyébként lehet venni mintát, ami könnyebben lehetővé teszi a barátkozást az illatokkal. Hát, nem gondoltam meg magam, mindegyik egyszerűen pazar és végre, végre olyan, amiket szagolgatva nincs semmi kételkedés.

Beburkol, feldob, megerősít, megnyugtat - hát ilyen, hogy végre megvan a saját illatom. Remélem, nektek is megvan! Ha nincs még vagy kalandoznátok egyet a parfümök világában, keressétek a Scent Poetry oldalon Csengét. Szép szülinapi, anyáknapi vagy leánybúcsús ajándék lehet.

És még egy: nehezen mentem volna be magamtól a Madisonba, a luxusparfümök közé, de érdemes, maga a hely is élményszámba megy, menjetek, nézzétek, szagolgassatok, tényleg időtlen hely, néhány perc is üdítő, felemelő lesz.