Vendégposzt Barbitól, aki arra vállalkozott, hogy naponta ír majd nekünk posztot arról, hogy zajlik egy Balaton körül bicajozós hét 9 éves lányával zölden, spórolósan, sokféle lehetőséget használva. 

Mára minden a helyére került. A felismerés, hogy nem KELL most körbetekernünk a Balatont, nagyon felszabadító volt mindkettőnk számára. Reggel pl. ráértünk még a hűvösben játszani Helgával (Schleich mackó, a szülinapomra kaptam, egyszerre totemállat és kabala) - otthon sleichezni sem mindig van idő és mód.

Még úgy is rá tudtam venni magam a dologra, hogy nagyon rosszul aludtam, mert nem nagyon találom a helyem a polifómon, illetve 4-kor felébresztett az egyébként gyönyörű madárcsicsergés, kerregés cserregés... Éljen a természet.
8.00 körül elkerekeztünk a helyi boltba (nekem a cuccok nélkül, Szofinak a megkönnyebbüléstől lett egész más érzés a tekerés) és bevásároltunk az egész napra. 

Vettünk 3 kis natúr joghurtot, egy nagy doboz natúr vajkrémet, 4 jóféle zsemlét, egy akciós füstlit, fél kg krumplit, egy hagymát, 3 répát és 5 szem akciós idared almát - kiválogattuk a másodlagos frissességű cucc szebb részét - egy tejfölt és mindkettőnknek jutott egy gasztronómiai jellegű jutalomfalat: 68-68 forintért egy 3in1 kávé (amit máskor ihatatlanul édesnek szoktam tartani, mondjuk most is az, de kit érdekel) és egy Dörmi, amit szerintem kb. 2 éve nem vettünk-ettünk. Szofi rögtön bepuszilta. Benne maradtunk a keretben, bár a tegnapi napot még nem tudtuk bespórolni... És igen, továbbra is vackokat eszünk, egyedül az vigasztal, hogy a nyaraláson amúgy is azt ennénk, csak az többe kerül.

Reggelire a joghurtot turbóztuk fel a korábbi müzlivel és a málnalekvárral, nagyon-nagyon finom és kiadós lett, a melegedő reggelre teljesen ideális. Csináltunk két vajkrémes szendót, répák és két alma be a zsákba, és irány megnézni, mi van Györökön. A kempinges másik bácsi készséggel berakta a maradék holminkat a hűtőbe, mint ahogy egyébként is mindenben  nagyon kedvesek voltak, töltötték a telefonomat, laptopomat, útbaigazítottak. 

Szóval, hogy mi van Györökön. A  Keszthelyi-hegység például tele fenyvessel, tanösvényekkel és rengeteg gyíkkal. Mi a boroszlán és az azt hiszem nagy pele nevű tanösvényeket sétáltuk be (ezek keresztezték, átszőtték egymást), nagyon klassz volt, madarak, lepkék, és ahogy mondtam, gyíkok, köztük az a szép  nagyon színes fajta, amit Balatonnál már korábban is láttam már, de addig nem is tudtam, hogy Magyarországon is van ilyen szerzet. Kavicsos, száraz talaj és fák, volt olyan fenyő, ami a széltől álltában úgy recsegett,mint valami ócska bútor.

Két kilátó is volt ezen a szakaszon, gyönyörű képeket tudtunk csinálni, és a tériszonyom sem volt rettentő. Tök jó volt  megenni a tízórait a kilátó sarkában ülve, árnyékban, szélcsatornában (majdnem elrepült a kalapunk).

 
Visszafelé kicsit eltévedtünk, legalábbis nagyon nem ott jöttünk ki, ahol reméltük, így jól besétáltunk a faluba, és kisebb kitérővel vissza a kempingbe.
Még jó, hogy rögtön tudtunk fürdeni, a még mindig nagyon hullámzó vízben, és ki is mostuk az aznap ránk izzadt holmit.

Az ebéd volt ma az egyik legjobb, vagyis valami olyasmi, amit elképzeltem, amikor elképzeltem az ezeröcsit.
A kemping konyhája nem több, mint egy darab villanyrezsó, két kéttálcás mosogató társaságában. Az én mobilkonyhám egy kis fazék, 2 villa, 2 kiskanál, egy kenőkés és a fűszereim, olajom. Kivittük a kis laptopot a főzőfülkébe, zenéket tettünk be, és a reggeli bevásárlásból összeütöttünk egy paprikás krumplit, tejföllel (ez lehet,hogy fura) és elővigyázatosságból, hogy tutira elég legyen este már a maradék alma, zsemle, dió - nagyon belaktunk. Abszolút a nap egyik fénypontja volt ez a főzőcske.

Evés után megint fürödtünk egyet, megterveztük az estét és a délutánt. 
Eredeti  tervünk még tegnap este úgy módosult, hogy épp csak továbbállunk  ma este, mondjuk egy vagy két faluval, de aztán ma végül úgy abban maradtunk, megnézzük, hogy meddig tudunk menni este, amikor már nincs meleg, és ott kempingezünk majd, ahol elég volt. Megnéztük a  neten, hogy a következő településeken mi van vagy mi nincs, hatig még pihentünk egy kicsit, és indultunk. Keszthely egy tizes volt tőlünk, ez hamar lement, előbb Berény, majd Máriafürdő tűnt jó ötletnek, de előbbi naturista kemping, utóbbi helyen pedig a kis magánkemping már teljesen tele volt. Végül Fenyvesre kiadott a gugli egy kempinget, de a valóságban inkább Fonyód lehetett az, mert Bélatelepig nem sikerült megtalálni, útbaigazítóink mindig valahogy még kb. 5 kilométert mondtak. Igaz, hogy az esti bringa baromi jó volt, nem voltak benne az északin megismert nemszeretem-emelkedők, nem volt meleg, tök jól jöttünk, és végül a tegnapi feladás ellenére ledaráltuk a mai adagot, de kb. 30 km elég lett volna. Kiborult a teljes utánfutóm, Szofi esett egy nagyot, de ezt még kezeltük. Viszont később besötétedett, elkezdett csöpögni az eső, kemping sehol, jézusom,mi lesz? A sátor eső nélkül is épp nem dőlt össze, és hogy állítom egyáltalán fel esőben...? A sokadik útbaigazítás ellenére a kemping még sehol. Megálltunk az első sarkon egy egy épületből álló ifjúsági szállás előtt, lentről üvölt ki a meccs, fenn az egyik erkélyen otthonkás néni.

- Csókolom, a kempinget keressük,messze van még?
- Nem hallom, kedves!
- Csókolom, van maguknál szállás? - módosítok, mert rákezd az eső.
- Várjon aranyos, leküldök valakit, mert nem hallom!

Öt perc múlva van szállásunk (nem lesz drágább,mint a kemping), ingyen brassóink 'ivólével', mert úgysem ettek meg mindent a karatésok, a vacsihoz a portugál-horvát első félidejének utolsó percei majd megint csak a  karatésok rövid megbeszélése aláfestésnek, fürdés, másik néni betadint hoz Szofi lábára, fektetés egy normális ágyba, részemről esőbámulás és baromi nagy elégedettség, hogy hogy klappolhatnak néha ennyire a dolgok...