A virággyűjtést- és préselést már tavaly elkezdtük, és nem mondom, hogy azóta áttekinthetetlenre dagadt botanikai füzetkénk, de időnként kedvünk kerekedik a gyűjtemény növelésére. Hihetetlenül egyszerű és több szempontból hasznos szórakozás.Egy évek óta rakosgatott, semmire nem használható, ámde szép füzetecskét vettünk elő a találatok rögzítéséhez, és egy virághatározót az azonosításhoz.
A piacon akad jó néhány olyan virághatározó, amelyik nem rendszertani ismeretekből kiindulva segíti a határozást, hanem a virág színe és szirmainak száma alapján indulhat az azonosítás. Szóval tökéletesen gyerekbarát: az oldalak szélei színesek, a megfelelőhöz lapozva kezdődhet a sziromszámlálgatás.Az egyik első ilyen határozó magyarul a Mi virít itt? volt, nekünk történetesen a Melyik ez a virág? van meg:
A móka városi környezetben is tökéletesen űzhető: kankalin, százszorszép, vérehulló fecskefű egy talpalatnyi zöldön is akad.A beazonosított virágról körültekintően eldöntjük, hogy vajon szakajtható-e, és ha igen, szakajtjuk, préseljük és néhány nap múlva ragasztjuk.
A préselés és ragasztás fázisát gyerekkel nekem nem sikerül túl precízen végezni, így egyszerűen csak a növényhatározó könyv lapjai közé rakom -- ügyelve, hogy a szirmok és a levelek ne gyűrődjenek, majd otthon még rápakolok néhány másik könyvet súlynak.
A ragasztást én decoupage ragasztóval végzem: a virág alá és a virágra is kenek belőle. Persze ez nem túl kifinomult megoldás: mind a gyűjtést, mind a préselést lehet sokkal professzionálisabban végezni, ebben segít a Természettár oldala.
![]() |
forrás:Természettár |
Mi, amíg nem csillan lányomban a természetbúvári ethos, maradunk ennél az egyszerű útnál.
Terveim szerint a következő fázis az lesz, hogy a helyszínen ki-ki rajzban rögzíti az azonosítottat saját botanikai füzetkéjébe.