Hogy csokiból legjobb a minél sötétebb/kakaósabb, ma már szinte az óvódások is tudják, még ha gombócartúrszerűen nem is különösebben válogatósak ezen a téren. Ha otthon, magunk készítjük, akkor sk állíthatjuk be az arányokat, tetszés szerint variálhatjuk az ízét, és a lehető legjobban eltolhatjuk az „egészséges édesség”-koncepció felé. Attól pedig, hogy ráadásul sütés vagy főzés nélkül, 15-20 percnél nem tart tovább összedobni, egészen ellenállhatatlan lesz a vállalkozás. Amikor először készült, kb. ez volt a reakció, óriásira kerekedett mangaszemekkel: „Anyaaaa, ilyet tényleg mi is tudunk csinálni itthon?”
A csoki, a csoki... Hümmögős téma, vérre menő, generációs viták is szoktak folyni erről egyes családokban, hogy a gyerek mikor és mennyit ehet, ehet-e egyáltalán. A teljes tiltás egyrészt kivitelezhetetlen
– a jó öreg „édességet ajándékba” kelet-európai szokás következményeiből például néha kisebb boltot lehetne nyitni egy-egy háztartásban
–, másrészt nem biztos, hogy a legjobb irány. Aláírom, hogy a csoki éppolyan dependenciát okoz, mint a dohány vagy az alkohol: ha valaki gyakran nyomja, akkor mindig kívánja, ha viszont hanyagolja, akkor nélküle is jól el tud lenni. Bár ez a recept is addiktológiára küldhet egyeseket, nálunk nem ugrott meg feltűnően a fogyasztás. Időnként készül egy-egy adag, az kis, zárható dobozban a hűtőpolc mélyére kerül, ahonnan ki-kikotorjuk egy kis kockázásra. Ott egyébként hetekig elállhat gond nélkül.
Mindössze négy (3+1) hozzávalóra lesz szükségünk. A recept lényege az, hogy tulajdonképpen „összeragasztjuk” őket. Ehhez a méz adja az édes ízt is, ráadásképpen, a munka nagyját viszont a zseniális kókuszszír végzi el, amely itt most igazán bizonyíthatja különleges, halmazállapot-váltó képességét. Kókuszzsírt mindenképpen érdemes beszerezni a háztartásba, az egészséges sütés-főzés alapja, szagtalan, jól bírja a hevítést, és nincs semmilyen mellékíze, azonkívül nem hizlal olyan mértékben, mint az egyéb növényi olajok, vagy állati zsírok. Az ára helyeként egészen vadító ugyan, de egy litert már 1500 ft körül meg lehet kapni (
itt most pl. még ennél is olcsóbban). Aki már használta, az tudja, hogy nyáron, kamrában tárolva is, folyékony, átlátszó, olajszerű (24-25 C fokon olvad), de szeptember óta már szép fehér zsírként pihen az üvegben. Éppen ezt a tulajdonságát lehet arra felhasználni, hogy megkösse az alapanyagokat, de ennek egyúttal az is a következménye, hogy ez a csokika hidegen őrzi meg az alakját és az állagát.
Alapanyagként most őrölt mandulát (piacon a legolcsóbb, de Aldiban sem rossz az ára) és kakaót használtam, de ebben a receptben, akárcsak a
lepényében, a variálhatóság az igazán izgalmas. Mi csináltuk már kókuszreszelékkel + kakaóval, sőt a kakaót el is lehet hagyni, és csak kókusszal, vagy csak őrölt mákkal (illetve egyéb olajos magvakkal, dióval, mogyoróval, napraforgómaggal) dolgozni
– előttünk az ősz és a tél, hogy sorra vegyünk néhányat. Az arányok kb. így alakulnak, de fílingre megy, a lényeg, hogy a két ragasztóanyag összefogja a száraz porokat:
Hozzávalók
75 g őrölt mandula / vagy kókuszreszelék / vagy őrölt mogyoró / mák, stb.
25 g kakaópor (el is hagyható)
2-3 ek kókuszzsír
2-3 ek méz
Az egész mindössze pár perc, tovább tart leírni, mint megcsinálni: a két port összevegyítjük (tehetünk bele egy egészen pindurka sót is, hogy az édes ízt előtérbe tolja, és őrölt vaníliát, vagy csipetnyi fahéjat is). A kókuszzsírt érdemes kicsit felmelegíteni (én egyszerűen forró vízbe rakom az üveget), mert folyékonyan gyorsabban megy a vegyülés. Végül a méz (ha kakaót is használunk, akkor meglepően kevés méz is elég, mert a kakaó markáns íze elviszi a balhét). Én most megtoldottam egy kevés mazsolával is. Benyomkodom a masszát egy laposabb műanyagedénybe, és 15 percre bedugom a mélyhűtőbe, hogy a kókuszzsír elvégezze a dolgát.
Amikor kiveszem, egy darabban ki lehet ütögetni a formából.
Ezután lehet kockázni, formákat kiszúrni, vagy ha kezd olvadozni, golyókat gyúrni (finoman jelezvén, hogy mekkora egy ajánlott „fogyasztási egység”), és mehet vissza, most már a hűtőbe.
Majszolgatni egyébként nem csak önmagában lehet, nyáron nálunk nagyon menő volt a „Sztracsatellás joghurt” nevű fenomén, amihez enyhén mézes joghurtba morzsoltunk-kavartunk 1-2 csokikockát. Alkossatok tovább!
Témába vágó posztok
Gyors, de nem junk ételek
Házi, expressz Túró Rudi pohárban
