Néhány hete esett le a hályog a szememről: franciaágynyi hálószobánk faldekorációja kizárólag nagyanyám teáscsészéiből állhat. Csipketerítő, rá csészealj, azon a csésze. Ezüstkanalat és kockacukrot is álmodtam hozzá. Úgy képzeltem, öt-hat ilyen kis teríték lesz elszórva a falon.

Az első lépéssel már kész is vagyok: csészikék a falon. (A terítő merevítésének technikája még csak félúton.) Szóval az első nagy dilemma a ragasztás kontra fúrás volt. Találtam a neten mindkettőre példát. Aztán valahogy a fúrásban jobban bíztam, talán a tutorial volt meggyőzőbb, talán mert a csavarozás kizárja, hogy éjszaka porcelánesőre ébredjünk.


Szóval, a magam részéről nem fakszniztam, fogtam a megfelelő méretű fúrófejet; megfogadtam a tanácsot, és vízzel hűtöttem buzgón a forrósodó elemeket; és fúrtam. Kb 10 perc volt átfúrni a porcelánt, két próbafúrás után mehetett is élesben. Az eredmény a falon. Egyelőre csipketerítő és kockacukor nélkül.