Sosem érzi jól magát, mindig elégedetlen, a következő programon jár az esze, ahelyett, hogy azt élvezné, ami van - panaszkodott egy ismerősöm kiugró intellektusú iskolás gyerekéről. A probléma olyan méreteket is ölthet persze (pl. ha a mindennapi rutincselekvést gátolja), hogy érdemes szakemberhez fordulni a jelenség gyökerének kezeléséhez. Alapesetben azonban lehet, hogy néhány jól kigondolt, célzott játék is segíthet. Írtam ilyeneket az ismerősömnek, meg azoknak, akik hasonló problémával küzdenek vagy egyszerűen szeretik a játékaimat, csak úgy. Játékok nulla előkészülettel, amelyek a jelent megélni, örülni tanítanak. Tamarának, szeretettel.
Mivel a kérdéses gyerek alapvetően a verbális kifejezésmódokban erős, azt gondoltam, hogy
- érdemes nem intellektuális, az itt és mostban érvényes örömökhöz juttatni
- és érdemes lehet olyan játékokat kitalálni, amelyek a jó élmények verbális kifejezésében segítik, hogy az ismerős csatornát használhassa számára ismeretlen (dicséret, elismerés) terepen.
1. Mindennapi örömök
- Ringasd el: emeljétek fel többen egymást, és ringassátok, esetleg dobáljátok a levegőbe, ahogy a sportolók szokták
- Textúrák: gyűjtsetek minél több típusú anyagot magatok köré (különböző textúrájú és alapanyagú tárgyakat: érintésre különböző papírokat, anyagdarabokat, fadarabokat stb.). Legyen az a feladat, hogy kiraktok néhányat, gondoljon az egyikőtök a kirakottak közül valamelyikre, és próbálja szavak nélkül eljátszani, kifejezni (akár eldúdolni) azt az érzetet, amit a kiválasztott tárgy érintése kelt benne.
- Tánc: válasszatok ki egy napi eseményt, és táncoljátok el, hogy milyen érzéseket keltett bennetek. Táncolhattok csak egy-egy testrész bevetésével is: csak a lábfejekkel, csak ujjakkal, csak könyökkel stb.
- Testmeleg: csukja be egyikőtök a szemét, másikótok irányítsa, formáljon belőle szobrot úgy, hogy kizárólag a testmeleggel irányítja: azaz, nem ér hozzá, nem szól egy szót sem, csak éppen olyan közel rakja a kezét a másikhoz, hogy az a melegből érzékeli, hogy merre mozduljon.
- Ízek és illatok: vegyetek elő fűszereket, csináljatok minél több (akár teljesen szokatlan) ízesítésű limonádét, kóstolgassátok, és találjatok ki mindegyik termékhez valami fantázianevet, ami utal arra, hogy milyen hangulathoz illik.
- Háttal: Álljatok egymásnak háttal, és lélegezzetek együtt! Ha nem megy, adjatok hangot is hozzá.
- Terítés: Terítsetek meg közösen, és alakítsatok egy nagyon meghitt vacsorázósarkot (ami nem a szokásos). Kedvenc ételeiteket rakjátok az asztalra, kis falatkákban. Etessétek meg egymást, de ne csak a mókára figyeljetek, hanem az evés élvezetére is. Köszönjétek meg egymásnak.
- kártyák: készítsetek (vágjatok ki képekből vagy rajzoljatok) hangulatkártyákat, amelyek jó érzéseket keltenek. Rendeljétek a kártyákat egy-egy napi eseményhez, és mondjátok el, melyik kártya miért illik az adott eseményhez.
- meseírás: találjátok mesefigurákat, akik a ti alteregóitok. Ugyanaz történik ezekkel a figurákkal minden nap, mint veletek, azzal a különbséggel, hogy minden eseményt jónak értékelnek. Ha lemaradnak pl. a biciklitúrán nem bosszankodnak és versengenek, hanem boldogan fütyörészve örülnek, hogy hátul maradva élvezhetik az erdő csöndjét; ha nem úgy alakulnak a napi események, ahogy várták, ahelyett, hogy bosszankodnának, örülnek, hogy valami nem várt történik velük stb. A mesefiguráknak adjatok vicces nevet, és akár minden este elővehetitek őket egy-egy mese erejéig.
- az asztal tetejéről: konfliktusos helyzetben álljatok az asztal tetejére (vagy álljatok fejen vagy vegyetek fel valami vicces pozíciót), és nézzétek meg, milyennek tűnik az új perspektívából a helyzet: "innen úgy látszik, mintha egy lány meg akarná enni a kezét az ujjvégeitől indulva és mintha az emésztést a szemforgatás is segítené". "Innen az látszik, hogy egy anyuka háttal van a lányának, és nem érti, hogy így nem is értheti a lányát."
- a világ legjobb napja: gyűjtsétek össze a napi jó eseményeket, és meséljétek el azokat annyira eltúlozva, hogy a mese megkaphassa a világ legjobb napja címet.
- kösz: Járjátok körbe a lakást, és köszönjétek meg minél több dolognak az aznapi tevékenységét: "köszi kád, hogy fürödhettem benned", "köszi szék, hogy támasztottad a fenekem, amíg ettem", "köszi ébresztőóra, hogy nyugodtan alhattam, és rád bízhattam magam, mert tudtam, hogy szólsz, ha ébrednem kell", stb. Testrészeknek és egymásnak is lehet köszönetet mondani.
