Már miért is szeretne? Hiszen el is lehet mondani, ki is lehet játszani, ugrálni magunkból, amit akarunk, vagy éppen le is festhetjük. Az írás mindehhez képest utálatos:  nagy munkával betűk,  szavak, mondatok kerekednek a papírra minden értelem nélkül: "ló", "öcsi", "alma". "Az alma piros". Az írás eleinte a legkevésbé sem az önkifejezés egy formája, hanem fáradságos, mindenféle értelmet nélkülöző munka. Természtes módon nem kommunikál az ember írással. Persze, ha éppen valamiért fontossá válik számára, ha a külső kényszerből belső motiváció ébred...  Ha mégis kiderül, hogy írni izgalmas... Játéktippek a motiváció felkeltésére az írásCOACH-tól:

Írni izgalmas lehet azért,

I. mert maguk a betűk izgalmasak. A formájuk, a színük. 

1. Betűtípusok

Nyomtassunk ki nagy A/4-es méretben betűket. Ugyanazon betűt 4-5 betűtípusból is nyomjuk ki. Aztán kezdődhet a móka: látjuk a különbséget az egyes betűtípusok azonos betűi között? Meg tudjuk állapítani, hogy melyek azonos típusú betűk? Le tudjuk másolni kézzel? Tudunk mi magunk különböző betűtípusokat kitalálni a kézírásunk apróbb torzításával?

[caption id="attachment_4669" align="aligncenter" width="600"] forrás: http://karenw4.wordpress.com/page/4/[/caption]

2. Kinek a kézírása? - családi játék

Leülünk az asztal köré, kirakunk néhány egyforma méretű üres cetlit az asztal közepére. Megegyezünk 4-5 szóban, azokat mindenki egyforma színű tollal felírja egy-egy cetlire. Összegyűjtjük a cetliket, összekeverjük őket, majd közösen megállapítjuk, hogy melyik szót ki írhatta.

A csoportosítás után mindenki megkapja valaki másnak a kézírását, újabb cetliket fogunk, és ugyanazokat a szavat ismét leírjuk úgy, hogy minél jobban utánozzunk a családtag a másik kézírását. Bekeverjük a lapokat: na most, lehet még tudni, melyiket ki írta?

3. Egy betű - hány betű?

Kivágunk néhány, a képen látható alapformát kartonból, és kiválasztunk egy betűt. A formákból minél több módon próbáljuk meg kirakni az adott betűt. Melyik a legjobb? Ha ráéreztünk, mennyi módon lehet játszani a betűkkel, kezdődhet a közös monogram (vagy logo) tervezés.

4. Betűrejtvény

Ha beírjuk a keresőbe a "betűrejtvény" kifejezést, találunk néhány olyat is, ami megfejthető. Mutassunk meg néhányat a gyereknek, majd kezdjünk együtt gyártani ilyeneket.

Egyszerűbb változat: a betűtorzítás. Ennek a lényege, hogy hasonló formájú betűket keresni, és úgy leírni szavakat, hogy ne lehessen eldönteni, hogy mit látunk.

5. A betűk jelentése

Nyilvánvaló, hogy az S egy kígyó, a B egy várandós nő, a K pedig egy kardjával kakaskodó katona. Készítsük hát el ezeket a betűket kartonból, nagyban kivágva, színezzük, rajzoljuk, alakítsuk át, hogy szerethetők legyenek. Az O vajon pöttyös, csíkos belülről? Igazából egy bodobács, krumplibogár vagy katica?

6. Járd le a betűt!

Páros játék. Az egyik fél irányítja a másikat: menj előre egyenesen öt lépést, kanyarodj jobbra, menj három lépést, fordulj vissza, ugyanezen az útvonalon 3 lépést stb. Kitaláltátok, hogy ebből egy F betű lesz? Írott, nyomtatott verzióval játszható.

7. Autópálya betűkkel

Rajzoljunk egy szövevényes autóutat: sok elágazással, kicsit előre gondolkodva. Olyan legyen az út, hogy különböző betűket lehessen bejárni rajta . HA kellően szövevényes az ábránk, a gyereknek ez nem tűnik fel.

Az utak mellé rajzoljunk minél több azonosító pontot: bolt, játszótér, nagymama, otthon, stb. Aztán kezdjük instruálni a gyereket: honnan hova tartson az autó, merre kanyarodjon. A gyereknek pedig ki kell találnia, milyen betűt írt le az autója. Profik egész szavakat feladhatnak rejtvénynek egymásnak így, de nagyon jó pályát kell ahhoz persze rajzolni.

II. Írni azért is izgalmas lehet, mert mint köztudomású, az írott szavak életre kelnek

1. üzenet a palackban 1.

Családi játék. Keresünk egy palackot, (kis dobozkát, WC-papír hengert stb.) amibe belehelyezünk egy papírt egy üzenettel. Az üzenet valami olyan felajánlást tartalmaz, ami azonnal teljesíthető: "három puszi", "kedvenc meséd", "csoki", "neked adom a szürke dobozt, amire olyan rég vágysz" stb. A palackot elhelyezzük valami vicces helyre, ahol tudjuk, hamar megtalálja valaki. Aki rátalál az üzenetre (és el tudja olvasni), megkapja a felajánlást, és most ő maga ír valami ajánlatot a cetlire, és ő rejti el a palackot. Amíg ötlet és kedv van, mehet a játék.

2. üzenet a palackban 2.

Szintén családi játék. Előkészítünk néhány noteszlapot. Az egyikre írunk egy üzenetet: "aki ezt olvassa egy percig fél lábon áll". Elrejtjük az üzenetet a lakásban - megint olyan helyre, ahol vélhetően hamar megtalálja valaki. Aki megtalálja, köteles teljesíteni azt, ami a papíron van, cserébe azonban ő írja a következő ugratós feladatot, és ő rejti el a cetlit. És ő nevet a legnagyobbat... A játék addig mehet, amíg meg nem unjuk.

3. Varázsfüzet

Elmesélünk egy izgalmas történetet a varázsfüzetről, ami azt tudja, hogy a benne leírt szó valóra válik. A szabály: titkos vágyakat kell beleírni, minden nap csak egyet. Ja, és hogy még egy kicsit többet kelljen skribálni, meg is kell indokolni a kívánságot. Ha a történetünket eléggé kiszíneztük (= izgalmassá tettük), jöhet a füzetkeresés. Az előzőleg elrejtett füzetre közösen rábukkanunk, és kezdődhet a latolgatás (a gyerek irányítása), hogy vajon mit is érdemes beleírni: csokit, játékot, vagy azt inkább, Benike legyen a barátom? Esetleg, hogy sikerüljön esés nélkül 3 kört korcsolyázni holnap? Mindenféle kívánság kerülhet a füzetbe, és ha megvan a hit (jól sikerült a mese), akkor teljesülnek is a vágyak. (A megfelelően varázslatos füzet ugyanis simán ad olyan hitet a csodavágyó gyerekben, hogy sikerülni fog a 3 korcsolyakör. Aztán, ha az első kívánságok teljesültek, jöhetnek a bonyolultabbak is a barátságról, szép rajzokról stb.)

III. Ha az okát keressük

1. De utálok írni

Vegyünk elő egy-egy lapot, és írjuk rá a sajátunkra nagy betűkkel: UTÁLOK ÍRNI. Aztán mondjuk azt a gyereknek, tegyen ő is így. És most kezdődhet az utálkozás. Színes ceruzákkal, krétával elkezdjük firkálni a lapot. A szabály, hogy minden firkantásnál mondani kell valamit: azért utálok írni, mert... elfárad a kezem / hülye mondatokat kell leírnom / mindenki azt akarja tőlem, hogy szép legyen / szidnak, hogy nem olvasható stb.  Ha már minden utálkozásunkat kiadtuk (szétszakadt jól a papír), megpróbálkozhatunk a pozitív oldallal. (De lehet, hogy erre nincs is szükség) Előveszünk még két lapot és felírjuk rá, hogy KICSIT AZÉRT MÉGIS JÓ ÍRNI... És most díszítjük a lapunkat: egy-egy dísz egy-egy indok: mert órán azt nem veszik észre, amíg a beszélgetést igen / mert sms-t tudok írni a barátomnak / mert ha felírom, nem felejtem el, hogy mi jutott eszembe stb.

2. Én és a szöveg

Üljünk le bábozni, szerepjátékot játszani a gyerekkel (akár vacsi után az asztali maradványokkal, spontán). Nézd, ez vagy te (pl. kiskanál), ez pedig az írás (pl. papírszalvéta). Hallod, mit kérdez az írás: Miért utálsz engem?  Alig ismerjük egymást, nem is tudom ki vagy. Nem akarunk megismerkedni? HA a gyerek nem száll be  a játékba, válaszoljunk a nevében: fogjuk meg a kanalat, és mondjunk valamit: Kit érdekelsz? Sokkal jobb a Bécikével hülyéskedni. (Itt kijelöljük Bécikét is (sótartó): Gyere játszani, hülyéskedni!) Különben is utállak. Szöveg: De miért utálsz? Kanál: Csak. Mert állandóan izélgetnek, hogy írjak már. Ezen a ponton kirakjuk a tanító nénit, magunkat, nagymamát stb., akik azt mondják: Kisfiam, írjál, írnod kell. Vélhetőleg sok olyan szereplő (hang / üzenet) kerül az asztalra, akik gátolják az íráskedvet: Béci mint csábítás jelenik meg, az elvárások meg mint gátak. Kérdezzük meg a gyereket, hogyan tudna szóba állni az írással, hogyan lehetne  a barátja. Valószínűleg úgy, hogy ha a gátló tényezők nem lennének. Kérjük meg a gyereket, hogy mondja meg a színen lévő alakoknak, hogy hiszen miattuk nem is látja az írást, legyenek szívesek őt békén hagyni. Hagyjuk, hogy válaszoljon is a nevükben, játsszon. Egy hét - nyolc éves gyerek még ki tudja játszani,spontán meg fogja tudni oldani a helyzetet. Ez felszabadítóan hat rá, és segíthet abban, hogy ne problémának, kényszernek élje meg az írást.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy like-ot az írásCOACH-nak, örül neki!