Nálunk működik a játék is: két matrica van a hűtőn, az egyik a vízi állatoknak, a másik pedig egy fa a madaraknak. A móka olykor az, hogy kimentik a vizből a baglyokat vagy a fa köré reptetik szépen, katonás sorban az összes madarat, különféle történetet játszanak el néha már együtt is a 3 és 6 éves gyerekeim, olykor hűtőmágnesnek használják (és annak is milyen gyönyörűek, naná, hogy nemcsak gyerekjáték) és azt is szokták próbálgatni, mi mágneses még a lakásban, hiába, a kísérletezés az egyik legnagyobb szórakozás. Jól jön ez a mágneses játék, ha olyan a főznivaló, amit nem lehet magára hagyni a konyhában vagy éppen muszáj letudni a konyhai háztartási munkát: közben szemmel lehet lehet tartani a gyerekeket, sőt, be is lehet szállni a történetmesélésbe és akkor máris legalább két dolgot csinálunk egyszerre: a kötelességet és a kicsik által annyira igényelt mesélést is. Szóval szép és praktikus móka is egyben.

Hogy viszonylag rövid időn belül könyv is készült a Mesekavicsokhoz kapcsolódva, azon nincs is mit csodálkozni: adja magát a téma, hogy a gyerekek is próbáljanak magunknak kavicshaverokat készíteni. Ehhez ad technikai leírást a szerző, Parádi Orsi. Ugyan manapság mindent megtalálunk a neten, lépésről lépésre fotók és videók tömkelege dől ránk nagyjából bármilyen témában, azért ahhoz nagy bizalom és bátorság kell, hogy az általa kitalált lények készítését megossza az olvasókkal, játékosokkal, márpedig ez történik, pl. lekövethetjük, ahogy az egyik legviccesebb lényt, a vigyorgó bálnát 7 lépésben mi magunk is elkészíthetjük a megfelelő kavics, akrilfesték és lakk birtokában.

A könyv 3 fejezetében a Pandala-szigetek három helyszínén járunk:  a tengernél, a dzsungelben és az éjszakai bagolyfánál, az ide tartozó lények elkészítéséhez kapunk útmutatót. A leírásokon túl társasjátékot, színezőt, halas függő készítését, tejesdobozból tolltartó készítést, álarchoz mintát, papírkollázs-technikát és a végén két üres oldalt is kapunk, a kedvenc mesekavics és a gyermek kitalált lényéhez rajzoláshoz. Mindezek után pedig két oldalon át tippek és tanácsok ahhoz, hogyan kell és érdemes az eszközöket használni: a festék, a ragasztó, az ecset mit igényel, mikor kérjünk segítséget és azt is, hogy érdemes újrahasznosítani a tárgyakat.

A könyv Dániel András tördelőgrafikus munkája is, akinek Kicsinéni és Kicsibácsi könyvét már mi is ajánlottuk, szeretjük.  Jó lapozgatni a könyvet, mert kellő visszafogottsággal sikerült a színes kavicsvilágot megfelelően színes keretbe helyezni: kiegészíti és nem elnyomja a képeket  és a szöveget, a szöveg elrendezése is olyan, amit a gyerekszem is könnyen követ: rövid sorok visznylag nagy méretű betűkkel. A könyv egyébként a Pagony Kreatív-sorozatának része, reméljük, még sok ilyen nagyszerű, foglalkoztatón eléggé túlmutató, alkotással kapcsolatos darabbal rukkkolnak elő.

A könyv vitathatatlan erénye, hogy bár erősen kapcsolódik a Mesekavicshoz, ugyanakkor tőle függetlenül is megállja a heléyt, mert egy remek belépő a "crafting" világba: több technikát, lehetőséget is megismerhet a gyermek a könnyen szerethető, színes figurákon keresztül és mivel biztonságban vezeti az olvasót a szerző-alkotó a pontos leírásokkal, előbb-utóbb viszonylag erős sikerélményt is lelhetnek a gyerekek az alkotásban, ami kellő löketet adhat ahhoz, hogy bátran tovább próbálkozzanak a maguk kedvére és szórakozást, elmélyülést, önkifejezési lehetőséget keressenek  az alkotói tevékenységben. Szívmelengető végén az utolsó két oldal magáról a technikáról, anyaghasználatról:  ahogy a jó, gondos mester terelgeti tanítványát, úgy próbálja a szerző is minden szempontból átadni a legfontosabb üzenetét: hogy alkotni csodás dolog és megfelelő technikai paraméterek ismeretében (egy bizonyos szintig) mindenkinek menni fog. Persze érdeklődés és türelem nem árt és az ecset biztos fogása sem.

Minden infót megtaláltok itt a Mesekavicsról: a lényeket, a lelőhelyeket és mindenféle új információt is, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a történéseket.