Talán nem mi vagyunk az egyetlen többgyerekes család, ahol szépen lassan, de biztosan átvették az uralmat a plüssjátékok. Hopp jött egy újabb karácsonyra egyik nagyitól, hopp egy másik a barátoktól, a szomorú nagytestvér kikönyörögte a turkálóban, a tündéri szomszéd kislány lehozta régi barátait, na, gondolom, mindenkinek ismerős.

Ez mind tök jó is, hiszen a plüssök puhák, cukik, legalább nem két nap után széthulló, Kínában fröccsöntött izék, egyetlen baj velük, hogy nem picik, így aztán amikor a szülő észbe kap, nincs hová pakolni az újabb cuccokat és bármelyiket szeretné legalább a pincébe elvinni egy időre, a gyerek meg a másik gyerek is szívet tépően sír, hogy ő bizony ezentúl a cuki tigrissel fog aludni, hiába nem nyúlt hozzá a hazahozatal napja óta... Ha mégis sikerül egy zsákkal eltüntetni, egészen sok jó helyre be lehet adni, majd erről is írunk általában és aktuálisan is.

Innen úgy keveredünk a zokninyúlhoz, hogy mégis tök jó valami játékot készíteni és nem csak venni, érzik a kicsik a belerakott energiát, ha nem is tökéletes vagy túl izgalmas a játék, mégis borzasztó kedves lehet nekik (hát persze nem mindig, ezt egyszerűen jobb tudomásul venni, és persze vannak erre alkatilag nem vevő kölykök is).

Idén közeledett a Húsvét és ez a szabásminta már sokadszor jött szembe (éljen az internet mindörökké), végül nekiugrottam. Ami nagyon szuper benne, hogy kézzel is megvarrható, persze csinosabb  és tartósabb lesz, ha géppel van varrva, megkockáztatom, kb. 5 percig tart úgy a varrás. Kézzel készítve mindenestől nagyjából 2 óra alatt készül egy nyuszi, nagyjából ilyesmi az eredmény: