Olyan nincs, hogy ezt pont egy napon belül ki ne próbáljam, ha már egyszer ráakadtam éjszakai kattintgatásaim során: limlomokból tákolt vízesés a homokozóban. Izgatottan várom a reggelt, hogy a legzöldebb, legrecyclingabb, legszórakoztatóbb nyári játékba kezdhessek végre. Kezdhessenek a gyerekek. Vízilabirintus.

http://www.playingbythebook.net/2010/08/05/waterfall-water-wall/

Pillepalack, tönkrement buborékfújó, műanyag kaspó, gumipók, falra akasztható virágcseréptartó váz - mindenhol akadhat.


Azt azonban legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy háztartásunk (na jó, a férjem) mosdószifonokkal és egy régi porszívó gégecsővel is képes előrukkolni a kellő pillanatban. Nekitámasztottuk a homokozó fedelét egy széknek, szöggel, pókkal, szigszalaggal ráerősítettük a talált tárgyakat,



és bőszen öntöttük a vizet. Az más kérdés, hogy a várakozásokkal szemben a gyerekeket kevéssé az alkotás és a labirintusozás, mint az extrazuhany és  a sarazás öröme ragadta magával.