A varrás az anyagok előre eltervezett és hosszú időre kötött formába való rögzítése. Épp ezért varrni jó és varrni kell. De legalább ilyen érdekes és izgalmas ennek az ellenkezője is, az, amikor egy darab anyagot meghagyunk abban a szabadságban, hogy ideiglenesen, különféle célokra különféle alakot öltsön fel. Varrás helyett így a hajtogatás, tekerés, keresztezés, csavarás, kötés, hurkolás és rögzítés rejtelmeiben kell elmerülnünk, és cserébe egyre több megvalósítható lehetőség sejlik fel.
A felnőtt (női) öltözet részeként karriert befutó wrap-and-drape előzménye az indiai népviselet, a szári, újabban pedig a sálak különféle megkötési módja, vagy a strandkendő változatos felkötése miatt bukkant fel. (Sőt, ha belegondolunk, a kötözős hordozókendő is ebbe a műfajba tartozik.) Most viszont nálunk azért kerül elő gyerekruha-kiegészítőként, mert az „egy nagyobb kendő + kis test” képlet többféle alternatívát kínál, és megoldja például a tavaszi-nyári-őszi esti kiruccanásokon előforduló „hideg lett, de nincs nálunk meleg ruha” dilemmát is. Legalábbis nálunk így kezdődött:
Aztán jöttek a fejfedők, amiből ez itt a lehető legkézenfekvőbb, de természetesen szabad a pálya, a netről is lehet megkötési módokhoz ihletet meríteni, szabadon is lehet szárnyalni -- több tucat variáció lehetséges:
Ez pedig szintén egy blúzra köthető, vagy csak sima felső, az időjárás függvényében:
A fentiekhez egy 102 cm x112 cm méretű pamutkendőt használtunk, 110-es méretű lánykán. Elasztikus pamuttal is jók a tapasztalataim, lenvászont nem próbáltam, de a kötések miatt talán nem árt, ha puhább, simulékonyabb anyaggal dolgozunk. További, megvalósításra váró ötletek varrás nélküli szoknyára, ruhára vonatkoznak, folytatás egy későbbi posztban!
