Még mindig nem tudjuk letenni a Különös lények című könyvet: a múltkor sárkányoztunk, most hétvégén megállíthatatlanul gorgóztunk. A kislányom azzal ébresztett, hogy rajzoljam le neki a kígyó hajú, disznóagyarú lényt a tegnap esti könyvből. Lerajzoltam. Egy korongra. És kiderült, hogy igaz a hír: aki ránézett, az tényleg kővé meredt, ahogyan azt olvastuk. Egész nap végeláthatatlanul dugdostuk egymás holmijába Medusza fejét, hogy fél perces mozdulatlanságra kényszerítsük egymást. Móka gyerekeknek, felnőtteknek.
Meduszáról, a gorgók egyikéről azt kell tudni, hogy kígyó hajával, disznó szarvaival, pikkelyes testével olyan szörnyen néz ki, hogy aki ránéz, kővé mered. Perszeusz is úgy tudta levágni a fejét, hogy tükörből nézte. A fej az idők folyamán Athéné pajzsán kötött ki, ott is jól funkcionált: az ellenséget leszerelte.
A mi játékunk lényege annyi volt, hogy a Medusza fejét ábrázoló korongot egyikőnk elrejtette valakinek a cuccai közé. Oda, ahol tudta, hogy a másik hamarosan kotorni fog (táskában, telefonon, pohár alatt, de még zsömlében is volt a nap folyamán).
Amikor Medusza feje előkerült, 30 másodpercig megmerevedve kellett bámulnia az áldozatnak. A többiek csikizték, nevettették és számolták a másodperceket. Amikor lejárt az idő, a korongot megtalálója rejthette el.
A gorgófej lehet, hogy kikerül az ajtónkra, hogy távol tartsa a a betolakodókat is, az viszont egészen biztos, hogy a holnapi szülinapi zsúrra egy papírpajzsra festjük ajándékként.
