Kb. két hetente egyszer biztosan elzarándokolunk a Paprikás-patakhoz. Babakocsival, futóbiciklivel vagy gyalog. A rétig tartó szűk 2 km-es távot már volt, hogy kétéves kislányom is végigtotyogta.

Útközben ugyanis annyi a kaland (híd híd hátán, vízesés, sziklamászás, forrás), hogy a táv fel sem tűnik. De kezdjük az elején:

BKV-val, autóval is könnyen megközelíthető a hely. A hűvösvölgyi buszmegállóból induló 164-es és a 64-es busz is megáll Solymár legelején, a Kökörcsin utcánál. Autósok ugyanitt Budapestről érkezve a balra található benzinkút mellett ingyenesen parkolhatnak. A Kökörcsin utcai buszmegállóból 20 métert visszasétálva már meg is látjuk az erdőbe vezető utat (kitáblázva).

Bejárat

 És néhány lépés után trappolhatunk is át az első hídon.


Kb. 300 méternyire az út elejétől már hallható a néhány méteres vízesés zubogása.


Itt – ha meg akarjuk nézni – le kell térni az útról (babakocsit, biciklit hagyjuk fönt), és kezdődhet az első hajóeszkábálás: nekünk nem sikerült olyan levélhajót összeütni, amelyik éppségben lezúgott volna a vízesésen.
A vízeséstől szintén néhány száz méterre a következő kaland a sziklamászás. A dolomitfal megmászása három éves kortól igazi (koncentrációt igénylő, de teljesíthető) kaland.


Volt, hogy a gyerekeink másfél órát töltöttek itt; máskor csak megmásztuk, és 10 perc múlva folytathattuk is az utunkat.

A most következő hosszabb szakaszban kb. 800 métert is meg kell tennünk, amíg elérünk a Rózsika- forráshoz és az előtte kiépített tűzrakóhelyekhez.


A forrás után a patakkalandra vágyóknak a célállomás a szemetes konténer után nyíló Milleniumi rét. (Esküszöm, a konténer az egyetlen szépséghibája az útnak)

Itt a patakozás mellett labdázni, tüzet rakni, heverészni is bőven lehet. A profibbak teljes pancsolófelszereléssel érkeznek. A mi menetfelszerelésünkbe nyáron a fürdőruha, a törölköző, a váltóruha, a homokozóvödör, az ásócska, a napkrém és a piknikpaplan tartozik. Fél nap után is úgy kell indulásra könyörögni a gyerekeket.