Az Időtetrisz kajával játszani jó sorozatát az ihlette, amivel valószínűleg sok szülő szembesült már: a gyermekek elég nagy százaléka ugyanazt az ételt szívesebben megeszi, ha másképp, játékosan van tálalva, felszolgálva. Ezúttal nem az evés, hanem az ivás volt a probléma, és nem is hétköznapi helyzetben, hanem egy megfázással nehezített héten. Ilyenkor a köhögés is hamarabb enyhül, ha a beteg több folyadékot fogyaszt -- hirdetik a javallatok, ami tényleg így van, na de ki akar olyankor inni, amikor a betegség miatt amúgy sincs kedve semmihez?
A verőfényes őszi időhöz naná, hogy jár egy megfázás. A teát már bejárattuk, a mézes-citromos fahéjtea a gyerekek szerint is okés, csak most valahogy nem fogyott kellő sebességgel és mértékben. A konyhából a szobába behordott, ott felejtett, vagy rosszabb esetben feldöntött, ragacsos-cuppogós foltokat hátrahagyó bögrék története pedig gondolom sokunknak ismerős, ezért valami olyan megoldás jött volna jól, ami legalábbis biztonságosabbá, de mindenképpen izgalmasabbá teheti a teázgatást. Nos, ez a „pohár″ is ki tud éppen borulni, de stabilabb és mivel az újdonság erejével hat, vonzóbb lehet, mint a megszokott bögre.
Kiürült bébiételes és kis gyümölcsleves üvegeket használtunk, amelyek egyrészt kisebb méretűek, másrészt szűkebb a szájuk. Ezeket díszítettük fel, néhány perc alatt, az otthon található dekortapaszokkal, illetve pöttymatricákkal. (Ez utóbbiakat a Müller írószeres részlegén lehet pl. igen baráti áron beszerezni, és a néhány éves tapasztalat alapján jól jön belőle pár ív otthon, mert százféleképpen lehet felhasználni, úgy papír, üveg, műanyag dekorálására, mint játékhoz, játékra. Nem vízállóak ugyan, de néhány óvatos mosogatást kibírnak, ha pedig mégsem, akkor könnyen pótolhatóak.)
A dekortapaszokkal körbefutottunk, a pöttyöket pedig szabadon gazdálkodtunk. Az összhatás fokozásáért pedig egy-egy vastag, átlátszó szívószálon is megismételtük a poharak mintáit, majd jöhetett a tálalás.
Lányos anyaként nem tudok arról beszámolni, hogy fiúknak mennyire jön be ez a szín- és formavilág, de a csajoknál a piros-fehér + csíkos-pöttyös-kockás nagyon menő volt.
A gyógyító tea csodaitallá minősült át, a kis „poharakat″, méretük miatt, könnyen kézbe lehetett fogni, a díszítés feldobta a hangulatot, valószínűnek tartom, hogy még a teát is képes volt ízletesebbé tenni.
