Ha salátáról, mint növényről beszélünk, legtöbbünknek elsőre csak a fejessaláta, esetleg annak egy-két ismertebb változata jut az eszébe, és helyből tiltakozásban törünk ki, hogy „ugyan, azt aztán biztosan nem lehet megtermeszteni a balkonládában, vagy a virágcserépben!” Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak Benneteket, bizony még a fejessaláta is megtermeszthető a balkonládában, nem is beszélve mondjuk a kifejezetten oda való tépősalátákról. Mégis, mai posztunkban néhány olyan, még kevésbé közismert salátafélével szeretnénk megismertetni titeket, ami tökéletesen működik nagyon kevés földben és nagyon kis helyen is, és nem csak, hogy saláta, de még finom, és ráadásul még dekoratív is!
Bihari Balázs (Valeyrac Exotics) vendégposztja
A mustársaláta
A mustársalátát nevezhetnénk akár „a férfiember salátájának” is, hiszen ha mélyen magunkba nézünk, mi, férfiak, nem szívesen fogyasztjuk azokat a zöldféléket, melyek íztelenségük okán akár nyúleledelnek is elmennének (valószínűleg a kedves Hölgyek sem, de nekik az olyan elvont fogalmak is fontosak a táplálék megválasztásában, mint az energia-, meg a zsírtartalom). Viszont a mustársaláta ízletes, gazdag aromájú növény, és bár a neve hasonlít a rukkolára (borsmustár), annak kesernyés, diós mellékíze nélkül élvezhetjük a kellemes mustáros salátaízt.
A mustársaláták 1,5-2 hónapos tenyészidejű, 20-40 cm magasra növő, egynyári növények. Számos termesztett fajtájuk hatalmas forma- és színgazdagságot eredményez, mely segítségével akár a különféle ételtípusokhoz is megtalálhatjuk a megfelelő fajtánkat. A levelek színe a halványzöldtől a bíborvörösig, alakjuk a szeldelttől a fodroslevelűn át a teltlevelű, akár töltenivaló fajtákig terjed. Nálunk – a Valeyrac Exoticsnál – is fellelhető fajtái: mizuna, vörös mizuna, wasabina, déli fodros óriás, thai, kínai, floridai, vörös óriás.
Erkélyünk (vagy kiskertünk) félárnyékos/árnyékos részén neveljük, mert ugyan kedveli a közvetlen napfényt is, a mi éghajlatunkra jellemző forró, száraz nyarakat nem viseli jól, hamar felmagzik, viszont a hűvösebb fekvésben hosszabb ideig biztosít friss leveleket. Érdemes rendszeresen öntözni is, mert a szárazság hatására erősen csípőssé válhat a levelek íze. Talajra nem különösebben igényes, de a jó vízáteresztő, tápdús talajokban díszlik a legszebben.
Az ehető krizantém, vagy shungiku
Kedvenc salátanövényeim egyike. Ráadásul ez az ehető krizantémfajta nem csak éppen ehető, de elképesztően finom is. Az alapvetően mediterrán eredetű dísznövényből, a krizantémból hosszas, és kalandos vándorút végén vált az a dekoratív és ízletes zöldféle, amit még én is szívesen termesztek. (Rólam meg azt kell tudni, hogy csak olyasmit ültetek, aminek valami haszna is van. A legfőbb haszon pedig ugye az, ha valamit meg lehet/ érdemes enni.)
Visszatérve tehát krizantémunk kalandozásaihoz, ez a kis növény, jobban mondva egy őse valamikor a kora középkor során a Selyemút, meg a távoli tengerek kereskedőinek révén eljutott Kelet-Ázsiába, ahol is az ottani népek, ahogy egyébként mindenből szokásuk, kifőztek, jobban mondva kinemesítettek valami ehetőt.
A shungiku egy jellegzetesen krizantém ízű zöldségféle. Természetesen okkal kérdezhetitek, hogy honnan tudjuk, milyen egy jellegzetes krizantém íze. Nos, aki szagolta már ezt a virágot, az rájön a megkóstolása után, hogy pont ilyen ízre lehetett számítani, hiszen egy kellemes, nagyon erősen aromás, talán leginkább a zellerre emlékeztető ízvilág tárul fel előttünk a shungiku megkóstolása során.
Szeldelt, és telt levelű változata is létezik, magassága 80-120 cm. Virágaira a nyár közepétől számíthatunk, a komolyabb fagyokig folyamatosan fejlődik, és virágzik is. Alapvetően szikár növény, ami csak leveleinek, fiatal hajtásainak rendszeres begyűjtése következtében bokrosodik. A gyengébb fagyokat jól viseli. Nagy előnye, hogy április végétől gyakorlatilag október végéig – november elejéig folyamatosan friss, zöld levelekkel lát el bennünket.
Érdemes megjegyeznünk, hogy érdemes olyan növények közé ültetni, amelyek férgesedésre, kukacosodásra hajlamosak, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket a kártevőket sikerrel tartja távol a környezetétől. A mustársalátákhoz hasonlóan félárnyékos, árnyékos fekvésben neveljük. Öntözzük rendszeresen, és meghálálja!
A sarkantyúka
Bizonyára sokan vannak közöttetek, akik virágoskertben járva találkoztak már a kellemes illatú, színpompás, dekoratív virágokat, és kerekded, zöld leveleket hozó sarkantyúkával, sőt, alighanem néhányotok kertjében is helyet kapott már ez a kedves kis növény. Mégis, eddigi tapasztalataink szerint hazánkban még igen kevesen jutottak el odáig, hogy meg is kóstolják ezt az ízletes virágot.
Nos, a sarkantyúka minden föld feletti része nem csak ehető, de rendkívül ízletes is. A leveleknek kellemes, kissé csípős retek íze van, a virágok szintén a retek aromáját hordozzák, de mellé édes illatokkal töltik meg a szánkat, a magokat pedig csípős fűszerként is használhatjuk. Könnyedén nevelhető növény, akár a kiskertben, akár balkonládában is sikerrel termeszthetjük.
A sarkantyúka fagyérzékeny, évelő növény, mely a mi éghajlatunkon egyéves kultúrában termeszthető. Futó és bokrosodó változatai is könnyedén nevelhetők. A keléstől számított 1,5-2 hónappal hozza első virágait, majd az első fagyokig folyamatosan hoz friss leveleket, nyit virágokat, és terem magot. A futó változatok akár 3-3,5 négyzetméternyi területet is könnyedén befutnak. Cserépben bokrosodó fajtáit neveljük!
Neveljetek salátanövényeket egy-egy balkonládában, vagy pár cserépben az erkélyen, lehetőleg olyanokat, amik nem csak egyszeri szedésre alkalmasak, hanem minél tovább ellátják a konyhátokat friss finomságokkal – higgyétek el, érdemes!
Konkrét kérdéseitekkel keressétek bátran a Valeyrac Exotics-ot facebook-oldalukra írt üzenetben, vagy a valeyrac.exotics@gmail.com emailcímen. Szívesen adnak tanácsot talaj-, edény- és növény-választásban is.
Korábban a balkonkertészkedésről
