Nem, én ülök anya mellé! Na kiabálj, aludni akarok! Kaki vagy, kaki!! - hangzik el a végső érv, és kezdődik a végeláthatatlan veszekedés. Pontosabban kezdődött, amíg bele nem futottam egy vitarendezési módszerbe, ami nekem tényleg, 100% -os találattal működik.
A módszer hihetetlenül erőltetettnek tűnik, és bizonyos pontokon a valóságban is az, cserébe viszont percek alatt rendet teremt különösebb vérveszteség nélkül. Lényege, hogy az egymás gyepálásába épp belelendülő gyerekek egy pillanat alatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy érzéseik meghallgattatnak, és valós figyelmet kapnak a másiktól. A megértés pedig egyenesen a spontán problémamegoldáshoz vezet.
- kisebbik lányom (3,5) egy pillanat alatt magától adta oda minden kincsét a nővérének, amiért az teljes joggal kiakadt, hogy "eltűnt" a titkos mazsolája;
- alkudtak már meg játékhasználati szabályokban (ki kinek a mijével mennyit játszhat miért cserébe);
- volt már 25:3 arányú békepuszi is az egyezség.
Témába vág: