Vendégposzt Barbitól, aki arra vállalkozott, hogy naponta ír majd nekünk posztot arról, hogy zajlik egy Balaton körül bicajozós hét 9 éves lányával zölden, spórolósan, sokféle lehetőséget használva.

Szofi szerint a legnehezebb feladat a Délibe való kijutás lesz - mondjuk attól én is félek, főleg, hogy először fogok utánfutót is húzni a cuccainkkal. De jobban tartok egy csomó minden mástól. Főleg attól, hogy megmondja-e ha megunta, ha éhes, ha rossz valami. Egyelőre túl lelkes bármi kételyhez, és úgy ismerem, hogy biztos, hogy a végsőkig ki akar majd tartani. Nekem kell figyelnem, hogy ne feszítsük túl a húrt - szerencse, hogy én nem vagyok maximalista.

Megbeszéltük, hogy testvériesen eszünk majd, mert én nagyobb vagyok, ő meg még nő, szóval nagyjából ugyan azzal a mennyiséggel működünk, ha már a tekerést is szinkronban csináljuk. Törtek vagy egy kiló diót a nagyinál, hogy vigyünk magunkkal, jól fog jönni, eltettük azt is. Időben feküdtünk, hogy időben tudjunk indulni, aztán meglátjuk, mire elég ez. Izgulunk, várjuk, reméljük, hogy jó lesz.