A halált megérteni, feldolgozni, majd megbékélni vele nagyon nehéz és hosszú folyamat. Olyasmi, amibe nem szeretjük bevonni és amire nem merjük felkészíteni a gyerekeinket. Pedig az, ahogyan elhunyt szeretteink emlékét őrizzük és az elmúlásról beszélünk, példa lehet a számukra és óriási segítség saját gyászaik átéléséhez is.
Nagyon jó, ha a halállal kapcsolatos kérdéseikre őszintén és önazonosan tudunk felelni, ha erről beszélni nem tabu, és ha el tudjuk fogadni, hogy a gyásznak és az emlékezésnek mindannyiunkban egyéni útjai vannak.
Egy jó film nagyon sokat tud segíteni ezeknek az egyéni utaknak a megtalálásában. Akár azzal, hogy beszélgetést indít, akár azzal, hogy olyan kérdéseket vet fel, amelyekre aztán egyénileg kell keresnünk a válaszokat. Nekünk ilyen volt ez a három. Szívből ajánlom őket kicsikkel, nagyobbakkal és tinikkel összebújós otthoni mozizáshoz.
A legkisebbeknek: A tenger dala ( 2014, besorolás: 6)
Mágikusan szép családi történet, lírai zenével és elbájoló képi világgal. Egyszerűen jól esik nézni, pedig nem gyors, és nem is mindig vidám. Úgy működik, ahogyan a legjobb mesék: a szimbólumok nyelvén szólítja meg a gyerekeket és a felnőtteket is. Én egyfajta megbékélést hozok el belőle, pedig nem állítanám, hogy csak, vagy akár elsősorban az elmúlásról szól. Mivel nem kinyilatkoztat, mindenki kérdéseire választ tud adni, és a mitológia segítségével érthetővé teszi az élők és a holtak közötti kapcsolatot. "Azok a történetek, amiket anyu mesélt, mind igazak."
Nagyobbaknak: Coco ( 2017, besorolás: KN, én mégis ezt mutatnám inkább 6 felett)
Lehengerlően színes díszletek között játszódó izgalmas családtörténet, mely egy kisfiú túlvilági utazása kapcsán mesél titkokról, majdnem elfelejtett történetekről és az emlékezés erejéről. A szuper zenék, a kalandok és a végig pörgős forgatókönyv mellett igazi mélysége is van a történetnek: engem nagyon megérintett annak a mellékszereplőnek a sztorija, aki - mivel már senki sem emlékszik rá - még a túlvilágról is eltűnik, és nem marad utána semmi. A szórakoztató film pozitív üzenetét szerintem kicsi és nagy magával tudja vinni: ha emlékezünk, velünk maradhat, akit szerettünk.
Édesek és mostohák
A cím olyan, amilyen, de mögötte igazi klasszikus sírós, megkönnyebbülést hozó film, igazinak tűnő karakterekkel. Abszolút valódi problémák: válás, új nő, egy kisgyerek és egy nem könnyű tini, majd egy súlyos betegség, amivel az épp most alakuló mozaiknak együtt kell megküzdenie. Sem elmenni, sem valaki helyett itt maradni nem könnyű, és a nehézségek közepette nem mindig a legszebb arcunkat mutatjuk. De aztán végül persze mégis. Érzelgős? Igen? Működik? Nagyon is. Elő a plédeket és a kakaókat!
Kapcsolódó posztok:
