Bár hétköznapokon nem viszünk kétfogásos konyhát, időnként, ha csak egy egyszerű zöldség- vagy egyéb krémleves jön össze, akkor késődélután, vagy estére sütök valami „süti és meleg vacsora közötti” átmenetet. Ez az almakrémes-ropogós most az aktuális kedvenc, mert: 1. almás, 2. krémes, 3. ropogós – ezt itthon minden korosztály elismeréssel fogadta, és vendégváróként is sikeresen debütált. Az is mellette szól, hogy csupa olyasmiből készül, ami általában különösebb bevásárlás nélkül is előfordulhat a kamrában.

Az egész eléggé hasonlít a néhány éve itthon is felfedezett, és főleg nyaranta, a gyümölcsszezonban nagy lelkendezéssel újra- és újra megsütött, angolszász eredetű, a második világháború idején takarékossági okokból kitalált crumble-re, avagy morzsasütire, amelynek a lényege az, hogy a szaftos, leves gyümölcsökre (bogyósok, barack, körte, stb.) csak rámorzsolunk egy édes, vajas, lisztes keveréket, ami a gyümölcsök levével kicsit összesülve, ropogós kérget képez a lédús alapon.

Ilyenkor télen friss, lédús gyümölcsökből nem igazán válogathatunk, a jó öreg alma pedig nem feltétlenül nevezhető lédúsnak. Ez a recept ezt az apró bökkenőt hidalja át azzal, hogy a többi hozzávaló segítségével egy leves, szaftos öntettel látja el az alapot, ami a morzsasütihez képest egy-két művelettel meghosszabbítja ugyan az elkészítési időt, de mint mindig, a végeredmény kárpótol a még így sem túl megerőltető fáradalmakért.

Hozzávalók 4-5 ek méz
6 dl víz
3 tk sütőpor
2-3 ek szilárd kókuszzsír, vagy 6-7 ek. olaj

3 + 1 közepes alma
1 banán

3 marék apróbbra tördelt dió, mogyoró
2 marék zabpehely
2 marék liszt

A recept konceptje tehát az, hogy a héjastul kisebb vagy nagyobb kockákra vágott (sőt, netán csak negyedelt) és enyhén kiolajozott/kókuszzsírozott tepsibe, szilikonformába, stb. bedobált almára egy édes szirupot készítünk. A következőképpen:

1. A mézet a vízzel, kicsit kavargatva, épp csak gyöngyözésig összemelegítjük egy nagyobb edényben, majd még azon melegében összekeverjük a sütőporral és a kókuszzsírral. (A 4 evőkanál méz nekünk elég volt, de édesszájúak ezt 1-2 kanállal már indulásból megemelhetik).

2. Amíg kicsit kihűl, felkockázzuk a 3 almát, és egyenletesen szétoszlatva lefektetjük a sütőformába. A negyedik almát lereszeljük, szintén héjastul (a sült almahéj, azonkívül, hogy egészségesen magas a rosttartalma, tovább édesíti majd a keveréket), egy villával hozzányomkodjuk a banánt. (Ha keményebb a banán, azt is reszelni szoktam, pillanatok alatt kész így az egyenletes banánpép.)
3. Ezek után már csak össze kell keverni mindent: a mézes szirupba kerül a alma-banánpüré, majd a dió, a zabpehely, és végül az egészen kevés liszt. (Akinek a végeredmény nem elég édes, itt az utolsó alkalom, hogy ízléséhez igazítsa: további mézzel, szteviával, nyírfacukorral). Egy folyós, a kevert tésztákénál jóval hígabb masszát kell kapnunk, ettől a halmazállapottól lesz ugyanis ropogós a süti teteje, és krémes az alma-alap.

További variációk * Az almakockákra még a masszával való nyakon-öntés előtt, fahéjat és/vagy őrölt szegfűszeget, vaníliaőrleményt és/vagy 1-2 marék kókuszreszeléket is lehet szórni.
* A diót mogyoróval, mandulával, napraforgómaggal lehet helyettesíteni.
* A mézes szirup alapja, víz helyett, részben vagy egészben, narancs- vagy almalé is lehet.

A masszát az almákra öntjük, a tepsit kicsit megrázogatjuk, hogy nagyjából egyenletesen szétoszoljon, és kb. 1 órára betoljuk a sütőbe, eleinte 180 fokra, a sütési idő második felére 200 fokra.

Sütés közben érdemes ellenőrizgetni: ha jól haladnak a dolgok, látható, ahogyan a teteje kérgesedik, barnul, alóla viszont kikandikál a rotyogó almaszósz. A lényeg éppen ez, hogy nem egybesült, szépen szeletelhető almatorta lesz belőle (bár nyilván ennek is megvannak az előnyei).

Ha szépen megbarnult, megkeményedett és megrepedezett a teteje, kész! Kihűlés után kis tálkákba érdemes szervírozni, ez kiskanalas menet lesz. A teteje ropogós és diós, az alja krémes, folyós, mint valami jóféle almalekvár.

Ha képesek vagyunk egy éjszakát várni a felvágásával, mint ahogy most ez itt a fotózás kedvéért történt, a lédús alap szeletelhető állagúra szilárdulhat, de továbbra is extrapuha, krémes marad.

Én egy kis kupac natúr görög joghurttal szerettem meg, de a vaníliafagyi, mézes joghurt, kókusztejföl sem tehet rosszat ennek a fincsiségnek.

Ahogy tetszik.

Témában még Sült kókuszpuding Gyors lepény, majdhogynem akármiből