Bár hétköznapokon nem viszünk kétfogásos konyhát, időnként, ha csak egy egyszerű zöldség- vagy egyéb krémleves jön össze, akkor késődélután, vagy estére sütök valami „süti és meleg vacsora közötti” átmenetet. Ez az almakrémes-ropogós most az aktuális kedvenc, mert: 1. almás, 2. krémes, 3. ropogós – ezt itthon minden korosztály elismeréssel fogadta, és vendégváróként is sikeresen debütált. Az is mellette szól, hogy csupa olyasmiből készül, ami általában különösebb bevásárlás nélkül is előfordulhat a kamrában.
Ilyenkor télen friss, lédús gyümölcsökből nem igazán válogathatunk, a jó öreg alma pedig nem feltétlenül nevezhető lédúsnak. Ez a recept ezt az apró bökkenőt hidalja át azzal, hogy a többi hozzávaló segítségével egy leves, szaftos öntettel látja el az alapot, ami a morzsasütihez képest egy-két művelettel meghosszabbítja ugyan az elkészítési időt, de mint mindig, a végeredmény kárpótol a még így sem túl megerőltető fáradalmakért.
6 dl víz
3 tk sütőpor
2-3 ek szilárd kókuszzsír, vagy 6-7 ek. olaj
3 + 1 közepes alma
1 banán
3 marék apróbbra tördelt dió, mogyoró
2 marék zabpehely
2 marék liszt
1. A mézet a vízzel, kicsit kavargatva, épp csak gyöngyözésig összemelegítjük egy nagyobb edényben, majd még azon melegében összekeverjük a sütőporral és a kókuszzsírral. (A 4 evőkanál méz nekünk elég volt, de édesszájúak ezt 1-2 kanállal már indulásból megemelhetik).
3. Ezek után már csak össze kell keverni mindent: a mézes szirupba kerül a alma-banánpüré, majd a dió, a zabpehely, és végül az egészen kevés liszt. (Akinek a végeredmény nem elég édes, itt az utolsó alkalom, hogy ízléséhez igazítsa: további mézzel, szteviával, nyírfacukorral). Egy folyós, a kevert tésztákénál jóval hígabb masszát kell kapnunk, ettől a halmazállapottól lesz ugyanis ropogós a süti teteje, és krémes az alma-alap.
További variációk
* Az almakockákra még a masszával való nyakon-öntés előtt, fahéjat és/vagy őrölt szegfűszeget, vaníliaőrleményt és/vagy 1-2 marék kókuszreszeléket is lehet szórni.
* A diót mogyoróval, mandulával, napraforgómaggal lehet helyettesíteni.
* A mézes szirup alapja, víz helyett, részben vagy egészben, narancs- vagy almalé is lehet.
Sütés közben érdemes ellenőrizgetni: ha jól haladnak a dolgok, látható, ahogyan a teteje kérgesedik, barnul, alóla viszont kikandikál a rotyogó almaszósz. A lényeg éppen ez, hogy nem egybesült, szépen szeletelhető almatorta lesz belőle (bár nyilván ennek is megvannak az előnyei).
Ha képesek vagyunk egy éjszakát várni a felvágásával, mint ahogy most ez itt a fotózás kedvéért történt, a lédús alap szeletelhető állagúra szilárdulhat, de továbbra is extrapuha, krémes marad.
Ahogy tetszik.
Témában még Sült kókuszpuding Gyors lepény, majdhogynem akármiből